12.2. A logopédiai óra felépítése

Miben más a logopédia óra értelmileg akadályozott gyerekek esetében? Milyen fejlesztések kerülnek előtérbe, kapnak hangsúlyosabb szerepet?

Mint az előzőekben már említésre is került, nincsenek tiszta profilú beszédhibák, hanem szimptomatikus beszédzavarról beszélhetünk az értelmileg akadályozott gyerekek esetében. Ezért a tanórák felépítése is egy kicsit eltér a hagyományos óramenettől.

Minden óra első 5-10 percében az előkészítő gyakorlatok keretén belül része kell, hogy legyen a mondókákhoz, énekekhez kötődő nagymozgás, finommozgás, mozgáskoordináció fejlesztés. A gyermekdalok, mondókák jó lehetőséget biztosítanak a vesztibuláris rendszer fejlesztésére, a hangutánzások megsegítésére, a dallam segítő hatásának kiaknázására, az alapmozgások fejlesztésére. A mozgásos feladatok minden esetben erős motivációs hatást is biztosítanak. Jó lehetőség a mozgás beszéd összerendezésére is. Alkalmasak a mozgásos feladatok, höcögtetők stb. például a gyors-lassú érzékeltetésére, a magas mély, halk-hangos kifejezésére mozgással és hanggal is egyaránt. A mozgással kapcsolt beszéd minden esetben segíti az egyenletes lüktetés, beszédritmus érzékeltetését. A vesztibuláris rendszer, az alapmozgások fejlesztésével a transzfer hatás is jól megfigyelhető az idegrendszeri fejlődésben, így tehát ha szükséges, akkor a saját tengely körüli forgás gyakorlása játékosan énekkel (plédbe tekerem ki és be, vagy csak oda-vissza forgatom és közben énekelem a „Süssünk, süssünk valamit…” éneket) vagy a lábujjhegyen járás, sarkon járás, kúszás, mászás gyakorlása, fejlesztése is megtörténhet szintén hasonlóan énekkel, mondókával egybekötve játékosan. Ezek a mozgásos feladatok minden esetben mondókákhoz, énekekhez kapcsolódnak, melyek témájában illeszkednek a napi tananyaghoz. Ezen felül jó lehetőséget nyújtanak a gyerekkel a kapcsolatfelvételre, szemkontaktus felvételére (Bittera és Juhász,1991).

Természetesen az előkészítő gyakorlatoknak része még az artikulációs mozgásfejlesztés, mozgásemlékezet fejlesztése és a szerialitás (mozgássorok, térérzékelés) fejlesztése is, valamint az auditív percepció fejlesztés (Thoroczkayné, 2003).

A nyelvgyakorlatok esetében minden egyes lépcsőfokot be kell gyakoroltatnunk az egyszerűtől a bonyolult felé haladva, illetve ügyelni kell arra, hogy a jól láthatótól haladjunk a vizuálisan kevésbé követhetőek felé. Gyakran egy-egy zizi, gabonapehely karika stb. segítségével pl. szükséges a nyelvhegy mozgásának ellenőrzése (állmozgás leválasztása a nyelvmozgásról, a nyelvhegy felső alveolusba emelése, megtartása, közben a száj nyitása, csukása, a zizi nem mozdul el, nem esik le a nyelvheggyel felszorított alveolusról.)

Az auditív percepció fejlesztése, - így az auditív ingerek feldolgozása, beszédészlelés, megértés, auditív emlékezet – szintén kiemelten fontos előkészítő szakasza a további munkának és kiemelt jelentőséggel bír. Nem szabad itt sem az apró lépéseket átugrani, valamint elegendő időt kell adni ezek begyakoroltatására. Így a zörejek, zajok, majd az állatok, közlekedési eszközök hangjainak, utána a tiszta hangok közül a hangszerek hangjainak és végül az emberi beszéd hangjainak megfigyeltetésére, felismerésére, azonosítására, megkülönböztetésére, emlékezetben tartására. (Thoroczkayné, 2003) Kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy az értelmileg akadályozott gyerekek ezeket a tárgyakat megszólaltathassák, állatok, közlekedési eszközök hangjait élőben is megtapasztalhassák. A hangokra figyeljenek, ezek irányát, erősségét érzékeljék. Képesek legyenek ezeket létrehozni. Kiemelten figyelni kell arra, hogy a felismerés, azonosítás, megkülönböztetés fokozatait betartsuk.

A beszédhangok esetében mindenkor a magánhangzókkal kezdünk, melyeket nem csak a hanghoz, szájálláshoz, szájképhez kötjük, hanem fonomimikai jeleket is segítségül hívjuk. A fonomimikai jelek fontos motorikus megerősítést biztosítanak majd a betűtanulás során is, s így könnyebbé válik a graféma és a hang motoros kivitelezése közötti kapcsolat kialakítása is. Itt is fontos a fokozatok betartása az izolált hangoktól a hangkapcsolatokon keresztül a szavakig.

Az értelmileg akadályozott gyermekek esetében kiemelten fontos az indirrekt és mozgáshoz kapcsolódó hangfejlesztés. Pl. A kígyó tekergő mozdulatának utánzása kézre húzott kígyó bábbal és a „sz” hang utánzása, majd a kígyó képéhez párosítása, vagy a morgolódó maci cammogásának utánzása és közben a „m” hang ejtése, esetleg a fejen egy fejbábbal, vagy a mézes csuporból méz kiszedő mozgás utánzása és a „m” hang, mint morgás ejtése, hívóképhez párosítása.

A rögzítés folyamata igen időigényes és szintén indirrekt formában célravezető. Legtöbbször mozgáshoz és bábokhoz, tárgyakhoz kötődően történhet, illetve gyakran hátul kerül először rögzítésre a kívánt hang Pl.: most erre a virágra úgy repül rá a méhecske (ami a gyerek ujjára húzható), hogy meglátja, elmosolyodik, és azt mondja í---z és közben rárepül a virágra, a másik színű virágra a virágoskertben már úgy repül rá, hogy é---z. A megnyújtott magánhangzókat majd rövidítjük, végül egybekötjük. A tükör előtti kontrollnak, mikor megfigyeltetjük a méhecske nyelvét, fogait, száját, hogy milyen helyzetben áll, természetesen nagy jelentősége van.

A mozgással kapcsolt rögzítés segíti a beépülést és előhívást, valamint a mozgásra tereli a figyelmét a gyereknek.

A rögzítés során kiemelt jelentőségű az értelmileg akadályozott gyermekek esetében, de fontos lépés a dizartriások terápiája során is a cserélt hangok izolált formában, majd szótagokban történő motoros differenciálása. A motoros differenciálás a pösze órák menetében (Thoroczkayné, 2003) az automatizálás után következik, ami a szavakban történő motoros differenciálást jelenti. Ebben az esetben viszont arról van szó, hogy a kialakított és a cserélt hangokat izolált formában, hívóképi segítséggel, tükör kontrollal kiejtetjük, random sorrendben elmondatjuk. Majd mikor ez már jól működik, akkor szótagokban is megerősítjük. (gyakorlati tapasztalat: Túriné Gál Anikó, dr Kocsisné Kálló Veronika, Radics Márta). Így mi úgy gondoljuk, hogy a terápiás menetben ez a fajta motoros differenciálás az óra felépítésében rögzítés után kapna helyet.

Az automatizálások során gyakran szükséges még a mozgások használata és a rögzítéshez igénybe vett eszközök, mert az asszociációk segítséget nyújtanak. Pl. az előző esetben említett rögzítéshez használt virágoskert és méhecske kiegészül a virágokon lévő képekkel és már úgy repül a méhecske a virágra, hogy a kép nevét mondja.

Az automatizálás az értelmileg akadályozott gyerekek esetében sokkal hosszabb időt vesz igénybe. Minden helyzetben és minden, a gyerek által a mindennapokban használt szóban be kell gyakoroltatni, valamint szükséges a fokozatok betartása.

Kiemelten fontos az értelmileg akadályozott gyermekek logopédiai terápiáját illetően, hogy a tantervi anyaghoz igazodva tervezzük meg a szókincsbővítést, a kognitív funkciók fejlesztését, a beszédértés fejlesztését, valamint a módszerek tekintetében elsődlegesen cselekvésbe ágyazott ismeretszerzést, szemléltetést, több érzékszerv bevonásával történő ismeretnyújtást alkalmazzuk. Mindenesetben az egyéni képességekhez igazodva tervezzünk! A fokozatokat soha ne lépjük át! Mindig onnan induljunk, amit a gyerek már biztonsággal meg tud csinálni! Nagyon fontos az érzelmi biztonság kialakítása.