3.1. Nyelvmegértés

A nyelvmegértést is több területen vizsgálták. Elsőként a vizuális megértést járták körül. Eszerint a kisebb féltekére juttatott információ esetén az összeköttetés kiiktatása miatt a nagyobb félteke nem tudta azonosítani az ingereket, így ott a kívánt tárgyak, cselekvések megnevezése csupán találgatás révén valósult meg. Másodsorban a kimondott szavak megértésével kapcsolatos eredmények szintén azt a megállapítást erősítették, mely szerint a két oldal között nincsen információáramlás. Mindezek mellett a tapintásos érzékelésen alapuló megértésre fókuszáló felmérések eredményei is megfontolandók a téma szempontjából. Habár a kisebb félteke a nyelvet motorosan kifejezni nem képes, nyelvi megértési képessége kimagasló. Egy újabb vizsgált terület a betűzés. Az itt tapasztaltak szerint a jobb agyfélteke eredményesen részt vesz a betűzési gyakorlatokban. Végül a számolási feladatok segítségével tájékozódtak az agyféltekék egymástól független funkcióiról. A bal félteke funkciói ezen a területen feltehetően nem vagy csak minimálisan sérültek (Gazzaniga és mtsa, 1967).

Összegzésképpen a fenti szerzőpáros azt hangsúlyozta, hogy az információ-felvétel és -létrehozás a jobb agyféltekében sem beszédben, sem írásban nem valósítható meg, tehát a kifejezést nem verbális úton kell megvalósítani. Ugyanakkor mindezekre a bal agyfélteke képes. Következésképpen feltételezték, hogy a nyelvi kifejezés csak a nagyobbik félteke funkciója. A számolás eredményei hasonló tendenciát mutattak. A verbális megértéshez mindkét oldal, ha egymástól függetlenül is, hozzájárul (Gazzaniga és mtsa, 1967).