Skip navigation

11.2.2. A nevelés-oktatás középső szakasza

A középső szakaszban is van létjogosultsága a konkrét helyszínen történő látogatásnak. Emellett használhatunk applikációs táblát, hívóképeket, alkalmazhatjuk a modellizálás és dramatizálás módszereket. Míg az alsó szakaszban a valódi tárgyak voltak az ismeretelsajátítás legfőbb eszközei, a középső szakaszban már a képek, hívóképek, eseményképek dominanciája jellemzőbb. A gondolkodtató feladatok között szerepelnek válogatások, csoportosítások, összetartozó elemek egymáshoz rendelése, oda nem illő kiemelése, sorrend felismerése logika és időrend szerint. Az ismeretek alkalmazása a mindennapi életben és játékos gyakorlatok során egyaránt megvalósítható. A folyamatban kiemelt szerepe van az ellenőrzésnek, ami legyen folyamatos. Elsődleges cél a motiválás legyen, amennyiben pedig szükség van rá, teremtsünk lehetőséget a kompenzálásra (Hatos, 1986, szerk.).

A beszédfejlesztés-foglalkozásokon személyes, bizalmas légkört kell kialakítani. Fontos, hogy felkeltsük a gyermekek érdeklődését. Ezt azzal érhetjük el, ha valamilyen látványos dolgot vagy eseményt állítunk a középpontba. Beszédsémák megtanítását, dramatizálást, képolvasást, beöltözéseket és mesefeldolgozásokat alkalmazhatunk fejlesztő munkánk során (Hatos, 1984, szerk.).    

A fejlesztés várható eredményeit tekintve mindenekelőtt fontos hangsúlyozni, hogy helytelen lenne meghatározni egy egységes elérendő teljesítményszintet, hiszen tanulóink rendkívül heterogén csoportot képeznek, melyben a tagok képességprofilja igen töredezett. Mégis azt várjuk, hogy az iskolai fejlesztés végére a tanuló lehetőség szerint legyen képes a beszédhangok minél tisztább ejtésére, a beszédhibák minél ritkábban forduljanak elő. Tegyen szert olyan passzív szókincsre, melynek segítségével mindennapi élete során megérti a beszédben saját anyanyelvét. Aktív szókincse biztosítsa számára, hogy szükségleteit ki tudja fejezni, valamint, amennyiben szükség van rá, segítséget tudjon kérni. A mondatalkotás terén egyénenként változó eredményeket fogunk tapasztalni. Fontos, hogy ekkorra ismerje az érzelmek nonverbális jelzéseit, a legjelentősebb beszédet kísérő vagy annak hiányában alkalmazott gesztusokat, illetve lehetőség szerint alkalmazza is azokat. A környezetben előforduló jelzések értelmezésének képessége szintén elvárható. Legyen igénye az esztétikus öltözködésre valamint törekedjen arra, hogy saját magáról pozitív benyomást keltsen másokban (Radványi, 2005).