8.5.2. Bazális stimuláció

A bazális stimuláció Fröhlich (1991) nevéhez kapcsolható. Jellemzően a súlyos-halmozottan fogyatékos személyek pedagógiai módszereként jelenik meg a szakirodalmakban.

A mindennapos ápolás-gondozás folyamatába a bazális stimuláció jól beépíthető. Az ápolási-gondozási feladatok a súlyos-halmozottan fogyatékos személyek életébnek napi szinten többször ismétlődő mozzanatai. Az ápolás-gondozás során nagyon fontos, hogy a fogyatékos személy biztonságban érezze magát, ez egyben alapja annak is, hogy a bazális stimuláció során maga is aktívan részt vegyen az eseményekben.

A bazális stimuláció az anyaméhben megjelenő ingerekre nyúl vissza, mint a szomatikus, vesztibuláris és vibratorikus. A gyakorlat szintjén ez az jelenti, hogy a fogyatékos személy fejlesztése bazális ingerek felkínálásával, megtapasztalásával történik. A szomatikus ingerlésre jó példa a masszázs, vagy a pezsgőfürdő, a vesztibuláris ingerlésre a hintázás; a vibratorikus stimulációra gyakorlati példa a közvetlen testi kapcsolat során érzékelhető a szívdobogás, vagy a hangok rezgésének érzékelése, de a hangtál is kiváló eszköz. A vibratorikus ingerléshez közvetlenül kapcsolódik az akusztikus ingerlés, a fogyatékos személy meglévő képességeinek megfelelően számos eszközt használhatunk e területek fejlesztésére. A taktilis ingerlésben a különböző felületű tárgyak kapnak nagy szerepet. A vizuális ingerlés során a fények könnyebben felkeltik a fogyatékos személy érdeklődését. Az gusztatórikus stimuláció mellett nem feledkezhetünk meg az illatingerekről sem. S bár most a bazális stimuláció területeit külön szerepeltek gyakorlati példákkal egybekötve, ezek a területek nem határolódnak el egymástól, szorosan összefüggenek (Fröchlich 1996, ).

Érdemes megemlíteni a snozelent is, mely megnyugtató környezetben célzott ingerek adásával fejleszti a pszichés alapfunkciókat (Mertens 2005). Snoezelen kiindulási alapot jelenthet a bazális kommunikáció számára is.