Skip navigation

7.1. A kommunikáció fejlődése és jellemzői Down-szindróma esetén

Magyarországi kimutatások alapján a Down-szindróma a leggyakrabban előforduló örökléses idegrendszeri akadályozottságot érintő tünetegyüttes, melynek egyik fő ismertetőjegye a jelentős kommunikációs készségek hiányossága (Tar, 2013).

A Down-szindrómás személyek nyelvi fejlettsége és intelligenciakoruk, vagyis értelmi állapotuk súlyossága között összefüggés van. A kommunikatív viselkedés és a társalgási kultúra a viszonylag jól funkcionáló területek közé tartoznak (Lányiné, 2009).

Jelentős beszédszervi rendellenességet mutatnak. Az ajkuk rendkívül renyhe és mindig nyitva van, mert általában a szájukon lélegeznek, szájlégzők. Fogsoruk hiányos, első fogaik későn bújnak elő, fogaik és felső állkapcsuk az átlagosnál kisebb, progenia jellemzi őket. Szájterük szűkös, gótikus. Nyelvük születéskor még normálméretű, majd körülbelül két éves koruk körül a nyelvhát ízlelőbimbói megnövekednek. Négy évesen kicserepesedik a nyelvük és előreesik. Larinxuk fejletlen (Lencano és Troncaso, 1999).

Down szindrómás személyek ortodonciai kezeléséről olvashat a következő oldalon és a kezelések eredményeiről foto dokumentációt is talál. 

Feladat

http://www.orientbio.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=105&Itemid=115

Down-szindróma címszó alatt. Keresse meg, mi a szájpadlemez feladata!

Gyakoriak az artikulációs hibák, a nazális hangképzés és a rekedtes hangszín, illetve körükben több személyt érint a dadogás. A Down-szindrómás gyermekek valamennyi nyelvi területen alacsonyabban teljesítenek, mint vegyes diagnózisú társaik (Lányiné, 2009).

A beszéd előtti nyelvfejlődésben és kommunikációban hasonlókat tapasztalunk, mint ép fejlődésmenet esetén. Gőgicsélés, játék a hangokkal, előbbi örömforrásként való alkalmazása, illetve hangokkal a környezet befolyásolása esetükben is jellemző. Csecsemőkorban, bár válaszolnak édesanyjuk verbális kezdeményezéseire, a válaszok, reakciók eltérnek attól, amit ép fejlődésmenetű gyermekek esetében tapasztalunk. Interakciót ritkábban kezdeményeznek. Gőgicsélésben a szótagok megduplázása náluk lassabb folyamat eredménye, illetve több időre van szükségük ezek nyelvi repertoárba történő beépítésére (Lányiné, 2009).

A Down-szindrómás egyének közül többen hallási nehézségekkel küzdenek. Az okok hátterében a gyakori felső légúti megbetegedések, a jellemzően gyenge immunrendszerük is szerepet játszik (Perjésiné, 2011).

A Down-szindrómával született gyermek általános kommunikáció fejlődését jól példázza az alábbi táblázat. Jól látható, hogy a Down-szindrómás gyermekek átlagosan több mint kétszer annyi időre van szükségük bizonyos nyelvi szintek elérésére, mint ép társaiknak. A táblázatból azonban az is kitűnik, ha az életkori határértékeket vesszük figyelembe, hogy míg egy-egy Down-szindrómás gyermeknek akár 3x-4x annyi időre lesz szüksége, lesznek azonban, akik az ép fejlődésű gyermekekkel közel azonosan, minimális késéssel fejlődnek.

Képesség

Épen fejlődő gyermek átlagos életkora/ hó

Down-szindrómás gyermek átlagos életkora/ hó

Életkori határértékek Down-szindrómás gyermeknél/hó

Mamát, papát mond

10

24

12-40

Egyszerű utasításokat követ

18

41

26-60

Spontán két-három szót mond

21

42

24-69

Háromszavas mondatokat mond

24

46

30-60

A kommunikáció fejlődése Down-szindrómás gyermekek esetén (Hatos,2008 110. o.)

A Down-szindrómával élő babák sírása kevésbé hosszú és változatos, mint ép értelmű társaiké (Lezcano és Troncaso, 1999).

A szótanulás az átlagosnál később indul, ezt követően pedig a már ismert szavak megtartása és alkalmazása okoz nehézséget. Általában hároméves korukban kezdenek el jelentéssel társított szavakat használni, többszavas mondatokat pedig négyéves kor környékén alkotnak. A receptív nyelvi folyamatokban sikeresebbek, mint az expresszív tevékenységekben. A vizuális, téri, motoros úton szerzett információk érzékelése, megértése könnyebb, míg az auditív, verbális és absztrakt megismerési utak fejletlenebbek esetükben. Kommunikatív motiváltság és jó utánzókészség jellemző rájuk, ezek pozitív hatása a nyelvtani szerkezetek fejlődését eredményezi, azonban így sem érik el a normál szintet ezen a területen (Lányiné, 2009).
A Down-szindrómával élő babák sírása kevésbé hosszú és változatos, mint ép értelmű társaiké (
Lezcano és Troncaso, 1999).
 
A kommunikáció fejlődése Down-szindrómás gyermekek esetén (Hatos,2008 110. o.)

Iskoláskorban a szókincs jelentős gyarapodása figyelhető meg. Az alapvető társalgási szabályokat és udvariassági formákat megtanulják, szeretnek beszélgetést kezdeményezni, különösen a mindennapi eseményekről érdeklődnek. Társalgásukban azonban eltérések azonosíthatók. Gyakori jelenség például a kérdés megismétlése, melynek hátterében a kíváncsiság hiánya vagy a beszélgetés fenntartásának szándéka is állhat. Relációs szókincsük szegényes. Jó utánzókészségükből adódóan konvencionális nyelvi fordulatokat és felnőttes kifejezésmódokat használnak kommunikációjukban (Lányiné, 2009).

Beszédük megértése a külső szemlélő számára nehézségeket okozhat, annak ellenére, hogy többségükben az összes hang izolált kiejtésére képesek. Artikulációs zavarukat inkonzekvens hangcserék jellemzik, melyek a nyelvfejlődés során utoljára kialakult mássalhangzók esetében figyelhetőek meg.

Expresszív beszédük szerkezetileg kezdetleges, grammatikailag gyakran helytelen. Névmásokat szinte egyáltalán nem használnak. (Lezcano és Troncaso, 1999)

Felnőttként kommunikációjuk színvonala és strukturáltsága életminőségük függvényében változik. A kor előrehaladtával azonban a beszédteljesítmények hanyatlanak, különösen a receptív beszédterületeken csökken a nyelvi teljesítmény (Lányiné, 2009). 

Feladat

Nézze meg a Down Alapítvány honlapját! Keresse meg, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtanak (tevékenységek címszón belül találja) a családok számára! Mit nyújt a dadaszolgálat?

http://www.downalapitvany.hu