Skip navigation

5.2.1.5. 0,6 -0,9 év

Szótagsorozatok jelennek meg. Ezekben, és a szupraszegmentumokban is fokozódik a környezet nyelvhasználatára jellemző, nyelvspecifikus differenciálódás. A hangszín, az intonáció egyre pregnánsabban magán viseli a nyelv sajátságait. A hangadások differenciálódnak aszerint is, hogy interaktív szituációban hangzottak-e el. A gyermek az alaphangját hozzáigazítja a beszédpartnere hangszínéhez. /Ebben a korszakban már elválnak az ép hallású kisgyermek hangadásainak jellemzői a nagyothalló kisgyermekétől. Az akusztikus visszacsatolás korlátozott volta az utóbbi esetben már ekkorra észrevehető különbséget okoz a fonetikai-fonológiai fejlődésben./ beszédhangjaira korlátozódni (idézi Cole és mtsa, 2003).

Lengyel (1981) a gagyogás három típusát különbözteti meg. Elsőként a kettőzött gagyogást tapasztaljuk. A gyermek rendszerint két hangból álló hangsort ismételget (például bababa). Másodsorban a kevert gagyogás jellemző. Ezek a hangsorok eltérő szótagokból állnak (bede). Harmadsorban pedig párbeszédszerű gagyogást végez a gyermek. Édesanyjával mindketten gagyognak, mintha tulajdonképpen beszélgetnének. Lengyel (1981) szerint a gagyogás Jacobson nyomán konatív és fatikus nyelvi funkciókat tölt be. A nyelv funkcióiról részletesebben többek között Róka (2007) ír.

Spontán érés eredményeként jelenik meg, veleszületett, ösztönös izommozgás teszi lehetővé. Az utánzásnak nincs szerepe a folyamatban. Annak a jele, hogy a csecsemő képes hangszínét változtatni, tartja és modulálja hangját. Továbbá, ezáltal már valódi kapcsolat teremtésére és tartására képes (Balogh, 2005). Kaplan (idézi Balogh, 2005) ezt az időszakot tekinti a beszéd előtti utolsó, harmadik periódusnak.   

 A fonémapercepció tekintetében a diszkriminációs képesség is folyamatosan fejlődik, a nagyobb különbség észrevételétől az egyre kisebb, finomabb különbségek észrevétele felé. A beszédhangok sorozatának felismerésén alapuló megértés megértés egyre egyértelműbbé válik. Balogh (2005) a beszédmegértés kezdetét hat hónapos korra teszi, valódi beszédmegértésről pedig nyolc hónapos kortól beszél. Eszerint a gyermek a hangsorhoz ugyanazt a jelentést kapcsolja függetlenül a helyzettől és az inger-együttesektől.