Skip navigation

1.4. Definíciók

Fontos

augmentatív (kisegíteni, kiegészíteni) alternatív (választható) kommunikáció: Az érthető beszéd hiánya következtében súlyosan károsodott kommunikációs funkció átmeneti vagy tartós pótlására szolgáló kommunikációs rendszerek csoportja. Lényege, hogy hiányzó beszéde helyett a sérült személy nonverbális úton fejezi ki magát, pl. hangjelzések, gesztusok, manuális rendszerek, jelnyelv stb., és/vagy a betűket, rajzokat, jelképeket, fotókat, tárgyakat stb. tartalmazó kommunikációs táblák, valamint a hangadó gépek (kommunikátorok) segítségével. http://www.kislexikon.hu/augmentativ_kommunikacio.html#ixzz3b4oJARbA

bazális kommunikáció: A vitális jelekkel (szomatikus kommunikáció) való kommunikációt foglalja magában, gondolva itt például a légzésre, az izomtónusra, egyéb mozgásos aktivitásra, mint például a szemhéj, vagy a tekintet mozgása, de a nyelés, vagy minimális ujjmozgások is kommunikációs eszközként jelenhetnek meg.

bazális stimuláció: Az anyaméhben megjelenő ingerekre nyúl vissza, mint a szomatikus, vesztibuláris és vibratorikus. A gyakorlat szintjén ez az jelenti, hogy a fogyatékos személy fejlesztése bazális ingerek felkínálásával, megtapasztalásával történik ápolási tevékenységekbe, mindennapos feladatokba ágyazva.

belső beszéd: Ami tulajdonképpen hangos gondolkodást jelent.

beszéd és nyelv: A beszéd az a tevékenység, melynek során az egyén a nyelvi jeleket alkalomszerűen, egyénileg használja. Ezekben a szubjektív beszédtevékenységekben érzékelhető a nyelv. Az ember a nyelvet készen „kapja”. A nyelv és a beszéd összefügg. A nyelv határozza meg a jeleket és a jelek használatát, s ezzel együtt a beszéd és a közlés eszköze. A nyelv és beszéd nem szembeállítható egymással. Bakos József (1984): Bevezetés a nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest.

dajkanyelv: A gyermekkel való kommunikáció során az anyák hangfekvése magasabb. Intonációjukban a köznyelvinél nagyobb kitéréseket mutatnak. A hangsúlyokat is bátrabbak alkalmazzák. A ritmus szabályosabb és lassabb. Az úgynevezett dajkanyelvi szókincsre jellemző, hogy egyszerűbb felépítésű szavakat tartalmaz. Az egyszerű szerkezetű mondatokat preferálják. Gyakran használnak ismétléseket. A névmásokat kerülik. Az interakciók gyakori elemei a kérdő mondatok, megszólítások és felkiáltások. Az emelkedő hanglejtésű gondolatok is a jegyek közé tartoznak. A sajátos anyai nyelvhasználat ösztönös folyamat eredménye.

diádikus szociális interakciók: Az élet első hónapjaiban a kommunikáció alapját adják: a csecsemő az interakcióban egyszerre csak egy dologra tud figyelni, ami lehet személy és tárgy is. 

deiktikus beszéd: Helyzetfüggő elemek értelmezési nehézsége.

echolália: Értelem nélküli ismétlés.

egocentrikus beszéd: Önreflektívaz óvodáskori beszéd egyik jellemző jelensége, amely olyan monológ, mellyel a gyermek játékát kíséri. Saját élményeket és belső állapotokat tükröztet.

elsődleges interszubjektivitás: A csecsemő és gondozója között megfigyelhető összehangolt szerepcsere és érzelemmegosztás. Közvetlen, szemtől-szembeni interakciókra vonatkozik.

fejlesztés: A fejlesztést végző szakemberek összehangolt munkája széleskörű, egyénre szabott tevékenységek sorozata, amelyben a különböző terápiás elemek folyamatosan alkalmazkodnak a gyermek állapotához, képességeihez, diagnózisához.

fejlődés: Pozitív irányú, minőségi változás, gyarapodás, gazdagodás, alacsonyabb szintről egy magasabb szintre való eljutás.

gyermekközpontú kommunikáció: A gyermekközpontú kommunikáció során a felnőtt figyelembe veszi a gyermek sajátosságait, és ezeknek megfelelően választja ki a témát, beszédmódját és a beszédmegértési stratégiát.

halmozott fogyatékosság: Egy időben két vagy több, egymással nem közvetlen oki kapcsolatban lévő különböző károsodás észlelhető. Több fő tünet is megfigyelhető, és nem másodlagos, következményes akadályozottságokkal találkozunk. Ha egy pillantást vetünk az előidőző okokra, a következőket találjuk: infantilis cerebrálparetikus (ICP), agyi bénult gyermekeket, akik rendszerint nemcsak mozgássérültek, hanem érzékszervi, beszéd-, és értelmi fogyatékosságot is mutatnak. Márkus E.  (2003) (szerk.): IME- Ismerkedés Megértés Együttlét. Súlyos-halmozott fogyatékossággal élő emberek életének kísérése. Kézenfogva Alapítvány, Budapest

helyzetközpontú kommunikáció: A helyzetközpontú kommunikációban a gyermekközpontúval szemben a gyermektől várják az alkalmazkodás.

holofrázis: A szavakat már mondatként használja. Egyszavas kijelentések.  A holofrasztikus beszéd izolált szavakból áll, mely ragokat nem tartalmaz.

idioszinkratikus beszéd: Nem szokványos, szokatlan beszéd, egyedi jelentések, és/vagy szóalakok kialakítása.

jelbeszéd: Szavak nélküli tudatosan használt kommunikációs eszköz

kidolgozott nyelvi kód: Jellemzői: A pontos grammatikai rend és szintaxis, összetett mondatok változatos mellé- és alárendeléssel, időbeli és logikai jellegű prepozíciók, az „én” névmás gyakori használata, többféle tudatosan kiválasztott melléknév és határozó alkalmazása és lehetőség az elhangzottak minősítésére. A kidolgozott kód további sajátossága az összetett fogalmi hierarchia.

kommunikáció: Latin eredetű szó. Tájékoztatás, közlés, összeköttetés, információk cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz vagy jelrendszer segítségével. Bakos Ferenc (2001): Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. Akadémiai Kiadó, Budapest.

kondícionálás: Ingerre kialakított válaszreakció.

kontextus: Kontextusként a beszédhelyzetet definiáljuk.

kontextusos beszéd: Ami összefüggő, mindenki számára érthető beszédet jelent. Megjelenését több pszichikus funkció és képesség teszi lehetővé. Egyrészt az emlékezés és a képzelet fejlődése. Másrészt az empátiás készség, amely a tapasztalatoknak köszönhetően alakul ki. Továbbá a gondolkodás is fejlődik, illetve a decentrálás képessége is megjelenik, ami szintén a kontextusos beszéd elsajátítását teszi lehetővé. Következésképpen a gyermek képes elvonatkoztatni önmagától, mások helyzetébe beleélni magát, másokkal azonosulni. Így tud olyan módon történeteket elmesélni, hogy azokat mások is megértsék.

koorientáció: Amikor a kommunikáló felek kölcsönösen tisztában vannak egymás kommunikációs szándékával.

korlátozott nyelvi kód: Legfőbb sajátosságai: a rövid, grammatikailag egyszerű, rendszerint befejezetlen, szintaktikai szempontból pedig szegényes mondatok, kötőszavak egyszerű, repetitív és ritka alkalmazása. Kevés alárendelés, az ismeretek zavaros bemutatása, a melléknevek és határozók merev és korlátozott használata. Személytelen névmás gyakori alkalmazása alanyként, az okok és következmények összetévesztése.

másodlagos interszubjetivitás: Ebben az esetben a gyermek és gondozója már olyan tudásban és érzelmekben is osztoznak, melyek saját magukon kívüli tárgyakra és emberekre vonatkoznak. Így a csecsemő kommunikációs viselkedése egyre összetettebbé válik.

mikroaktivitás: Legkisebb mértékű, alig észlelhető minimális reakció.

mikrovisszhang: Legkisebb mértékű, alig észlelhető válaszreakció.

neologizmus: Egyedi alakú és jelentésű szóforma, mely csak a megalkotó szókészletében meglévő elem.

nyelvi szocializáció: A nyelv elsajátításának a folyamata, ami a társadalomba való beilleszkedéshez nélkülözhetetlen. Az anyanyelv és használatának elsajátítását jelenti, a nyelvi kompetencia kialakulását eredményezi. Egy meghatározott nyelv szabályainak ismerete lehetővé teszi a személy számára, hogy grammatikailag helyes mondatokat hozzon létre. Emellett fontos a beszélőközösségben érvényben lévő társalgási és más nyelvhasználati szabályok ismerete is, melyeket az egyén szintén a nyelvi szocializációs folyamat során sajátít el. Riszovannij Mihály és Sólyom Erika (1996): Nyelv, nemi szerep és osztálytermi kommunikáció. Educatio5. 3. sz. 536-539. Online megtekintés: http://www.hier.iif.hu/hu/educatio_reszletes.php?id=32. Megtekintve: 2015. 03. 29.

pervazív: Egész személyiségre kiterjedő, minden funkciót érintő, egész életen át fennálló 

protodeklaratív mutatás: A protodeklaratív mutatással a gyermek a figyelem megosztására és fenntartására törekszik. A gyermek a figyelmi-mentális állapotra szeretne hatást gyakorolni. 

protoimperatív mutatás: Más néven kérő mutatásként ismert. Általa a gyermek azt fejezi ki, hogy szándékában áll valamit megszerezni. Ebben az esetben a viselkedés befolyásolása a cél.

reziduum: A kommunikáció szervező elve (Róka 2002)

súlyos fogyatékosság: A „súlyos fokú fogyatékosság viszonylagos fogalom. … „a súlyos jelző elsősorban arra utal, hogy a diagnosztizált sérülés, károsodás, fogyatékosság olyan akadályozó tényezővé válik, ami tartósan, maradandóan, véglegesen és jelenős mértékben nehezíti, akadályozza, gátolja a különböző funkciók zökkenőmentes kialakulását vagy fejlődését. Ilyen például a súlyos korai agykárosodás következtében kialakult mozgáskorlátozottság, (ami motorikusan lehetetlenné teszi a beszéd kialakulását, valamint társuló érzékelési-észlelési zavarok és a számottevő mozgásos akadályozottság miatt a kognitív funkciók fejlődése is nagymértékben nehezített), már az élet első hónapjaiban behozhatatlan lemaradásokat okoz, az ép fejlődésmenettől való eltérés pedig az életkor előre haladtával egyre nagyobb lesz.” Márkus E. (2003) (szerk.): IME- Ismerkedés Megértés Együttlét. Súlyos-halmozott fogyatékossággal élő emberek életének kísérése. Kézenfogva Alapítvány, Budapest

szocializáció: Egyrészt a szocializáció társadalmasodás, az egyén beilleszkedési folyamata a társadalomba. Másrészt a társadalmi életben való hatékony részvételhez szükséges szabályok és normák elsajátítását jelenti. Bakos József (1984): Bevezetés a nyelvtudományba. Tankönyvkiadó, Budapest.

triádikus interakciók: 10 hónapos kor körül már figyelmét nem kizárólag egyetlen dologra tudja összpontosítani.