Skip navigation

9.7. Összefoglaló gondolatok az augmentatív és alternatív kommunikáció leckéjéhez

Fontos

Válasszuk is bármely formáját az alternatív kommunikációnak törekednünk kell arra, hogy a fogyatékos személy minél több családtagjával, ismerősével, akár ügyintézőkkel tudjon kommunikálni. Lényeges, hogy azon személyek köre is bővüljön, akikkel képes kommunikálni. Ebbe a folyamatba elengedhetetlen, hogy a közvetlen környezetét, családját, barátait, tanárait bevonjuk, fontos azonban, hogy ők a szimbólumokat egységesen használják. Azzal, hogy minél több embert bevonunk ebbe a folyamatba elkerülhetjük azt is, hogy az érintett fogyatékos személy csak egy adott személyhez kösse ezt a kommunikációs lehetőséget. A verbális kommunikáció az alternatív kommunikáció használatával nem veszíti el szerepét. A gesztusjelek alkalmazásánál, de a képi szimbólumok során is a szakember, a szülő, a jeleket használó környezet nem hagyja el a verbális kommunikációt. Ez az alternatív és augmentatív kommunikációs eszközök használata során folyamatosan jelen van.

Az augmentatív és alternatív kommunikáció alkalmazását tekintve nincs olyan szabály, hogy a különböző rendszerek nem kombinálhatóak egymással, az egyéni fejlesztés során a gyakorlati alkalmazást azonban sokszor valóban egyszerűbbé teszi, ha egy adott kommunikációs eszközzel dolgozva törekszünk a fogyatékos személy kommunikációs képességeinek fejlesztésére. Az AAK keveredésére nagyon jó példa a reggeli kör. Amikor is a közös üdvözlő reggeli dalt gesztusjelekkel kísérjük, majd a jelen levő gyerekek képei (fotók) a táblára kerülnek miközben az adott gyermek nevét gesztusjellel jelenítjük meg.

A kommunikációs eszköz kiválasztása során nagyon sok kérdés merül fel, melyeket a közös munka megkezdése előtt tisztázni kell. A teljeség igénye nélkül néhány szempont:

Az érintett személy igényeinek és képességeinek mely eszköz felel meg a legjobban? Használ-e vagy használt-e már kommunikációs segédeszközt? Önmagával, a segédeszközzel kapcsolatban is rengeteg kérdés merül fel. Könnyen hordozható-e, mekkora távolságról használható?  A környezetének figyelembe vétele sem hanyagolható el, milyen a környezet elfogadása az alternatív kommunikációs eszközökkel szemben? Mennyi időt tudnak szánni a jelrendszer megtanulására az érintett személy környezetében? Az iskolai oktatás során milyen mértékben integrálható egy-egy tanítási órába az adott segédeszköz? A kérdések sorát még hosszan lehetne folytatni.  A kérdések tengerében egyensúlyozva, bármely kommunikációs utat válasszuk is a kiválasztás elsődleges szempontja mindig az legyen, hogy mely segítségnyújtás támogatja leginkább a fogyatékos személy környezetével való kommunikációt.