Skip navigation

2.4.3. A koncentrikuskör-modell

A koncentrikuskör-modell Hiebert, Ungurait és Bohn nevéhez fűződik. Ők a kommunikációt koncentrikus körök összességeként képzelték el, melynek középpontjába a kódoló forrást állították. A külső körök olyan elemeket tartalmaznak, melyek a tömegkommunikáció szempontjából jelentősek. Ezek az elemek a következők: kódok, kapuőrök, tömegmédia, regulátorok, szűrők, hallgatók és hatások. A tömegmédia a tartalmak közvetítésén keresztül többféle funkciót is képes ellátni, egyrészt ilyen a visszacsatolás és az erősítés, másrészt pedig a média torzítása és zaja is jelentős (Róka, 2007).