Skip navigation

2.5.1.1. A szavak és a nyelvtani eszközök

A szavak egy vagy több morfémából állnak. A morféma a szó jelentést hordozó része. Az első, igazi szavak körülbelül egyéves korban azonosíthatók. Ezután a szavak jelentésének kialakítása a szülői és gyermeki együttműködés eredményeként zajlik. A szavak megjelenésével a gyermeknek már lehetősége nyílik közvetett, illetve közvetített cselekvések végrehajtására is. A világ Lurija (1981 idézi Cole és mtsa, 1998) szerint megkettőződik, ugyanis a gyermek a nyelv segítségével olyan dolgokkal is foglalkozhat, melyek számára közvetlenül nem észlelhetők (Cole és mtsa, 1998).

A szavak összekapcsolása által mondatok jönnek létre. Kezdetben a gyermek által megfogalmazott néhány szóból álló kijelentések valódi értelemben még nem tekinthetők mondatoknak. Azonban természetesen több információtartalommal bírnak, mint az egyszavas kijelentések. A szavak között viszony is megfigyelhető, például ilyen a birtokviszony vagy a nem létezés. A sorrend megváltoztatása új, eltérő jelentést eredményezhet. A jelenség a nyelvtan elsajátításának előfutáraként értelmezhető. A kétszavas kijelentésekben már néhány nyelvi jellegzetességet is megfigyelhetünk: világosság, sorrendiség és távirati stílus. A fejlődéssel párhuzamosan a felhasznált szavak és nyelvtani eszközök mennyisége, komplexitása és változatossága egyre inkább gazdagodik (Cole és mtsa, 1998).  

A nyelvtani szabályok ismerete és a szavak jelentése mellett a nyelv pragmatikájának elsajátítása is szükséges a hatékony kommunikációhoz. Egyrészt a társalgási aktusok, másrészt a társalgási szabályok megtanulása, továbbá pedig a hallgató figyelembevétele is létfontosságú a folyamatban (Cole és mtsa, 1998).