7.3. A kommunikáció fejlődése és jellemzői autizmus esetén

Az autizmusban megjelenő nyelv-és beszédfejlődés, valamint a későbbi nyelvi-és beszédjellemzők megértése szempontjából az állapot részletes leírásának tanulmányozása lehetővé teszi a könnyebb tájékozódást és komplexebb ismeretszerzést és fogalmak kialakítását a témában. A medicinális megközelítés szükséges, elégséges és pontos definiatív körvonalait adja az állapot leírásának. Tájékozódási alapul szolgálhat a Betegségek Nemzetközi Osztályozása, angol nevén ICD (International Classification of Diseases) Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) betegségosztályozási rendszere, a DSM-IV és a DSM-V (az utoljára 1994-ben módosított diagnosztikus rendszer 2015-ös revideált változata) melyben autizmus spektrumzavarként szerepel a hasonló tünetekkel járó állapotok fő kategóriája. Alább a DSM-IV szerinti diagnosztikus kritériumokat idézzük.

DSM-IV

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság diagnosztikus rendszeréből DSM - IV. (1994) „Pervazív Fejlődési Zavarok

299.00 Autisztikus zavar

A. Legalább hat jellemzőnek kell jelen lennie az (1), (2) és (3) pontokból, mégpedig legalább kettőnek az (l)-ből és legalább egy-egynek a (2)-ből és a (3)-ból

(1) Minőségi károsodás a szociális interakcióban, ami az alábbiakból legalább két tünet megjelenésében nyilvánul meg:

(a) a sokrétű nem-verbális viselkedéselemek, mint a szemkontaktus, arckifejezés, testtartás és gesztusok használatának jelentős károsodása a szociális interakciók szabályozásában

(b) a fejlődési szintnek megfelelő kortárs-kapcsolatok kialakításának kudarca

(c) a spontán törekvés hiánya az öröm, érdeklődés, sikerélmény másokkal való megosztására (pl. érdeklődésének tárgyát nem mutatja meg, nem viszi oda másoknak, illetve nem mutat rá arra)

(d) a szociális vagy érzelmi kölcsönösség hiánya

(2) Minőségi károsodás a kommunikációban, ami az alábbiakból legalább egy tünet megjelenésében nyilvánul meg:

(a) a beszélt nyelv kialakulásának késlekedése vagy teljes hiánya (melyet nem kísér a kommunikáció más módjait, pl. gesztust, mimikát felhasználó kompenzációs törekvés)

(b) adekvát beszéd birtokában lévő egyénnél jelentős károsodás a másokkal való beszélgetés kezdeményezésének vagy fenntartásának képességében

(c) sztereotip, repetitív nyelvhasználat vagy idioszinkratikus nyelvezet

(d) a fejlődési szintnek megfelelő változatos, spontán mintha-játék vagy szociális imitatív játék hiánya

(3) Korlátozott, repetitív és sztereotip jellegű viselkedés, érdeklődés és tevékenység, melyek az alábbiakból legalább egy tünet megjelenésében nyilvánulnak meg:

(a) intenzitásában vagy tárgyában abnormális, egy vagy több, sztereotip, korlátozott érdeklődési kör, amely az egyént kizáró jelleggel foglalkoztatja

(b) nyilvánvalóan rugalmatlan ragaszkodás bizonyos nem-funkcionális rutinokhoz vagy rituálékhoz

(c) sztereotip és repetitív motoros manírok (pl. a kéz, az ujjak repkedő vagy csavaró mozgása, vagy komplex egésztest-mozgások)

(d) tartós belefeledkezés tárgyak részleteibe

B. Hároméves kor előtt megnyilvánuló késés vagy abnormális működés az alábbiak közül legalább egy területen: (1) szociális interakció (2) a szociális kommunikációban használt beszéd, vagy (3) szimbolikus vagy fantázia-játék.

C. A zavar nem magyarázható jobban Rett-féle Zavarral vagy Gyermekkori Dezintegratív Zavarral”.

A tünetek legszűkebb leírása is mutatja, hogy az autizmus spektrumzavar valamely állapota az élet minden területén átható és szerteágazó zavart okoz függetlenül az intellektuális fejlettségtől. Biztosan érintett a teljes kommunikációs kompetencia, a szociális készségek, a beszéd, és a nyelvhasználat.

Autizmus esetén a nyelvhasználat egy olyan terület, ahol a legjelentősebb pszichológiai problémák jelentkeznek, illetve igen feltűnőek. A nyelvhasználat elsajátítását megelőzően az ép fejlődésmenetre jellemző rámutatás és felmutatás ritkán figyelhető meg autista gyermekek kommunikációjában. Helyette általában kiragadják a kiszemelt tárgyat a másik személy kezéből (Baron-Cohen és Bolton, 2000).

A kommunikációs eltérések már kisgyermekkorban megfigyelhetők.

2. ábra Autizmussal élő személyek kommunikációs fejlődése (Havasi, 2003. 22. o.)

A nem nyelvi kommunikáció is érintett. Egyrészt rendszerint nincs összefüggés az arckifejezés és a hanglejtés között. Másrészt a gesztusokat sem megfelelően használják beszéd közben (Baron-Cohen és mtsa, 2000).

Az autizmussal élő csecsemők nem használják a jelzősírást, a rámutatást és nem is gagyognak. A nonverbális kommunikációs megnyilvánulásaik is sérült, nincs harmónia a tekintetük, a hanghordozásuk, a mimikájuk és a beszédük között.  Beszéddallamuk általában monoton.

Nagy nehézséget jelent számukra az allegorikus, szimbolikus vagy kettős jelentéssel bíró kifejezések és a viccek értelmezése, valamint névmások használata értelmezése. A szintaxis területén kívül a pragmatika területe is érintett. Problémát jelenthet számukra a kérdés és kérés elkülönítése(Havasi, 2003).

Az autista személyek beszédében is számos probléma azonosítható. Baron-Cohen és munkatársa (2000) a következőket emeli ki a beszéd rendellenességeit illetően. Egyrészt jellemző az echolália, azaz az elhangzottak, szavak vagy kifejezések, azonnali vagy késleltetett megismétlése. Az úgynevezett „papagájbeszéd” rendellenesnek tekinthető, mivel gyakran hároméves kornál idősebb gyermekek esetében is tapasztalható. Másrészt nyelvhasználatuk metaforikus, a fogalmakat önkényesen kapcsolják össze. Így csak az a személy képes megérteni mondanivalójukat, aki valóban ismeri őket. Továbbá problémát jelentenek a neologizmusok. Az autista gyermekek számtalanszor olyan kifejezéseket használnak, melyeket ők maguk alkotnak.

Marcus és Watson nyomán Peeters (2007) a következőképpen rendszerezi az autista gyermek korai nyelvfejlődését autizmusban. Hathónapos kor körül a sírás nehezen értelmezhető. Korlátozott vagy szokatlan gagyogás jellemző. Egyéves korban amennyiben megjelennek szavak, nem megfelelően használja azokat. Rendszeresen hangosan sír, melyet a gyermeket körülvevő személyek nem tudnak értelmezni. Kétéves kor környékén szókincse szűkös, mindössze körülbelül 15 szóból áll. A szavak megjelenése után azok eltűnése tapasztalható. Gesztusokat nem használ, a rámutatás is esetleges. Hároméves korú autista gyermek ritkán illeszt szavakat egymás mellé. Echolália mondatok szintjén előfordulhat. Beszédritmusa, -hangszíne és a hangsúlyozás is a megszokottól eltérő, furcsa. Hangképzési hibák is igen gyakoriak. Peeters (2007) szerint az értelmes beszéd hiánya az érintettek felénél vagy több, mint 50%-ánál tapasztalható. Az ilyen gyermekeket funkcionálisan némának nevezik (Baron-Cohen és mtsa, 2000). A kívánt tárgy megszerzése céljából kézen fogja a szülőt és ahhoz vezeti vagy a szokásos helyen várja, hogy megkapja a kiszemelt tárgyat. Négyévesen vannak, akik képesek 2-3 szóból értelmes mondatot alkotni, de az echoláliát továbbra is alkalmazzák. Reklámokat utánoz. Képes kéréseit elmondani (Peeters, 2007). 

Az elfogadhatóan vagy jól beszélő autista gyermekek és személyek szókincse általában lassan gyarapszik. Számukra nehézséget okoz az általánosítás, a viszonyszavak megértése, elsajátítása, a személyes névmások használata, az átvitt értelmű kifejezések, elvont, kétértelmű vagy azonos alakú szavak és szinonimák értelmezése. A szintaxis megértése is problémás, különösen a deiktikus, helyzetfüggő elemek értelmezése nehéz. A beszélő szándékát nem vagy nehezen azonosítják (Baron-Cohen és mtsa, 2000; Peeters, 2007). 

A nem beszélő társaknak szüksége lehet vizuális kommunikációs rendszer alkalmazására. A megértést az segíti, hogyha a szimbólum és a jelentés között látható a kapcsolat (Peeters, 2007).