A tisztelt, becsület

A küzdősportokra jellemző tiszteletadás számos tradicionális irányzatban megfigyelhető, akár Európában, Ázsiában, vagy az Amerikai kontinensen műveljük azt az irányzatot. A tiszteletadás már az edzőterembe (dódzsó) történő megérkezésnél kezdetét veszi, hiszen egy művelt, kulturált, vérbeli küzdősportos, harcos nem lép úgy be a terembe, hogy enyhe meghajlással ne tisztelné meg a helyiséget, a már jelen lévő társakat, mestereket, a küzdő partnereket, bírókat (Dorka, 2006).
Egy mérkőzésen szereplés, nagynevű ellenféllel történő küzdelem, minden szempontból tiszteletre méltó cselekedet. És nem csak akkor jár az elismerés, ha a bajnok újra és újra nyer, hanem felkapaszkodóként, „újoncként" helytállva, tisztességes küzdelemben a küzdősportoló elveszíti a mérkőzést. Abban a határozott értékrendet képviselő világban, melyet a küzdősportok képviselnek a munkát, erőfeszítést, küzdőszellemet, eredményeket megbecsülik, elismerik és tisztelettel viseltetnek iránta.

Dódzsó