Életkori sajátosságok

A dobás fejlődése igazából 5 éves korban indul meg a fiúknál, míg a lányoknál lemarad. A fiúk többsége 5 éves korban már harántterpeszállásból dob, a lányok viszont frontálisan állnak fel. Dobásnál a fiúk egész testüket, a lányok csupán a karjukat és törzsüket használják. A dobás fejlődése (mind a dobótechnikáé, mind a dobóteljesítményé) elsősorban a gyakorlási lehetőségtől, ebből következően a gyakorlottságtól függ. Ezért nemcsak a nemek között, hanem az egyének között is megfigyelhetők fejlődésbeli eltérések. Nehéz a futás és a dobás összekapcsolása, ezért ennek is megvannak a fokozatai. 8-10 éves kor között az individuális eltérések fiúk és lányok esetében is tovább nőnek. A futással és ugrással ellentétben a dobást a gyerekek egyedül csak nagyon hiányosan tudják kialakítani, és ez okozza a lemaradást, főleg lányok esetében, az előző két mozgásformához képest (Farmosi, 1999). Dobásoknál a dobóerő, dobógyorsaság, a dobókészség fejlesztése a cél.

Serdülőkorra (11-16 év) jellemzővé válik a testmagasság és testsúly nagyarányú növekedése. A serdülésnek nevezett, biológiailag most már jelentős tényező sok individuális különbséget mutat. A testarányok változása azt jelenti, hogy megváltoznak a mozgás biomechanikai feltételei és a kondicionális képességek összefüggésrendszere is. Az átrendeződés látható jelei (nehézkesség a mozgások végrehajtásában, a gyermekkori fáradhatatlanság és könnyedség hiánya, korlátozott motorikus irányítóképesség, visszatérő mellékmozgások, merev, görcsös végrehajtás, csökkent motorikus tanulási, átállító és alkalmazkodó képesség. A mozgásaktivitás kapcsolatban van az egyén teherbíró képességével az érdeklődés mélységével, az egyéni érvényesülésből származó motivációval (Farmosi, 1999).