Skip navigation

Adaptálódás a küzdelmi tevékenységekhez

A gyermek az őt körülvevő környezettől érkező külső ingereket érzékeli, befogadja és az inger erősségének, ismétlődési frekvenciájának megfelelően hatásaihoz alkalmazkodik (adaptálódik). Alkalmazkodik és beépül az őt körülvevő közeli (családi) környezethez, majd az iskolai-, baráti-, sportegyesületi közösségekbe; továbbá az életút későbbi szakaszában már a társadalmi szükségletek kielégítéséhez (munkahely, társadalmi szervezetek) alkalmas környezetbe. Így valójában kimondható, hogy az egyén szocializálódik. A neveléstudományok kutatói munkájában ismert személyek, mint Pieget és Wallon mást definiálnak a szocializációs folyamatok alakulásáról. Piaget (1999) okfejtése alapján arra következtethetünk, hogy a kisgyermek fokozatosan szocializálódik, fokozatosan strukturálódik, beilleszkedési képessége a szerint fejlődik, hogy, külső környezete milyen hatással van rá az egyedfejlődés során. Wallon (id. Mérei, 1985) a fentiekkel ellentétben úgy gondolja, hogy a megszületett egyed egy teljesen egész „megírt" és „kapott" szociológiai tulajdonságokkal rendelkezik, amely az ingeri kapcsolatok hatására alakítható.

Fontos megjegyezni, hogy az előző okfejtések a gyermek 6. életéve előtti időszakra (szocializációs időszak) vonatkozik. a kisiskolás kor kezdetén jutnak el addig, hogy párokban és nem sokkal később csoportokban játszanak és betartják, sőt számon kérik a szabályok betartását, betartatását. A személyiség fejlesztési oldaláról kiemelkedő tényező a motiváció, a teljesítményre való törekvés és a versengés. A kisiskolás kortól általában a serdülő korig (illetve természetesen tovább is tarthat) említhető meg az a küzdelmi attitűd, amely meghatározó az egyén személyiség fejlődésében. Későbbi években a küzdelmi stílusok, jellegzetességek alakulnak ki az egyénben, melyeket pozitív nevelői ráhatással a megengedett szabályok között lehet tartani (Nagykáldi, 2002).