Küzdelmi tevékenységek elmélete

Etológiai szempontból elmondhatjuk, hogy a küzdelmi tevékenység, megnyilvánulás az élővilág sajátossága, nélkülözhetetlen tevékenysége. Etológusok mutattak rá, hogy ezek a versengések, küzdelmi tevékenységek, a fajokon belül a leg jellemzőbbek. A fajfenntartási mechanizmusok, az azokat kísérő harcok, küzdelmek kimenetelei biztosítják az erősebb, kiválóbb génállomány öröklődését. A fajok közötti küzdelmeket inkább úgy kell felfogni, mint a táplálék-lánc működésének elemei.

Az emberi viselkedésben is megfigyelhetőek a versengési viselkedések, struktúrák, de nem lehetséges azonos formában elemezni. Az állatoknál genetikai örökléssel meghatározott, ösztönös cselekvés jellemzi az adott fajt. Az embereknél túlmutat ezen előforduló tulajdonságokon, hiszen a cselekvés tanult, tudatos, tervszerű és jobb esetben szabályozott (nem negatív agresszió) viselkedés jellemzi.

A küzdelmi tevékenységek, magatartásformák elemzését el kell végeznünk a társadalmi megközelítés oldaláról is. A pszichológia a filozófia és a társadalomtudományok folyamatában vizsgálják, a küzdelmi cselekvések alakulását, ezzel segítve a magatartásformák kialakítását. Humánosítják, szabályokat alkotnak, törvényes keretek közé „szorítják" a mai küzdősportokat, harcművészeti irányzatokat. Így válhatnak ezek a sportok (játékok) a neveléstudomány jól kutatható területévé, a személyiségformálás- és képességfejlesztés eszközévé, melyben a tudatosság és a tervszerűség segítségével a magatartás normák és cselekvés kultúrák kialakításában jut kifejezésre.

A küzdelem, harciasság, harci, küzdelmi módszerek (budo) pszichológiája a győzelemre törekvés kivitelezésében, a félelem leküzdésében, az ellenfél kiismerésében, technikai és taktikai lehetőségek megérzésében, a küzdőmodor és küzdelmi akarat tudatosságában, tervszerűségében jut kifejezésre (Lind, 2005).