Skip navigation

Technika fő vonásai

A futás során érvényesülő törvényszerűségek

http://sek.nyme.hu/_layouts/1038/Sport/DVD/Atletika.html#d5e3735

A futómozgás jellemzői

  1. A futás ciklusa két egymás után következő futólépés alatt, két fázist foglal magában: a támasz és a repülés fázisát
  2. A támasz időtartama lényegesen rövidebb, mint a repülésé
  3. A lábak munkája négy mozzanatból áll: lendítés, elrugaszkodás, repülés, talajfogás

A periodikusan ismétlődő, ciklikus futómozgás folyamatában az erőteljes mozgásrészeket, a tehetetlenségtől sodródó részek váltják fel. E mozgásmechanizmus kialakítja a futáshoz szükséges izomerő által kifejtett mozgási és helyzeti energiát, az izmok pihentetésével megvalósítja a mozgás gazdaságosságának elvét. A futótechnika eredményes megoldásához az egyéni adottságoknak megfelelő optimális lépésritmusra kell törekedni.

A lépésritmust meghatározza: a futólépés hosszúsága és a frekvenciája (lépések gyakorisága)

A futólépés hossza függ

  • az alsó végtag hosszától
  • az ellépés erejétől
  • a csípő izület lazaságától
  • a futás távjától és az elérendő céltól
  • a futó fizikai felkészültségi szintjétől

A lépésfrekvencia

1 másodperc alatt megtett lépések száma. Az izmok összehúzódási sebessége határozza meg, amely nagymértékben függ az öröklött tulajdonságoktól.
A futás végrehajtásakor megnövekedett izomtevékenység fokozottabb oxigén- és vérkeringést igényel. Ezt helyes légzéssel tudja a szervezet biztosítani. Gazdaságosabb az orron és nyitott szájon történő rekeszlégzés. Csak orron keresztül történő belégzés nem biztosít elegendő oxigén mennyiséget. Futás közben a légzés ritmusát, a be- és kilégzés mélységét erőltetni helytelen, mert zavarja a szervezet légzésszabályozó tevékenységét és könnyen okozhat szúrást a rekeszizomnál. Nyugodt, ritmusos légzésre törekedjünk.
Az atlétikai futások oktatásakor a feladatok megoldásánál a globális eljárási módot alkalmazzuk. A technika oktatását és gyakoroltatását a futóiskola gyakorlatokkal kezdjük, melyek a koordinált mozgást és a helyes futótechnika kialakítását teszik lehetővé. Hibajavításnál mindig csak konkrét hibát kell javítani. Az oktatás kezdetén törekedjünk a természetes, játékos futásokkal a laza lendületes futómozgás kialakítására. A futómozgás oktatását mindig a futás technikájának sajátos ritmusában kell oktatni. A túlzott lassítás nem adja meg a mozgás dinamikáját, a túlzott felgyorsítás meghaladja a tanítványok képességét. Lassú iramú futás oktatása után kezdődhet a gyors iramú futás elsajátítása. Fontos, hogy a gyors futómozgást mindig megfelelő bemelegítés előzze meg. Növelni kell a csípőízület mozgáshatárát és a combhajlító-, feszítő, valamint a csípőtájéki izmok és hasizmok erősítését. Fontos szempont, hogy a játékok (sor-, és váltóversenyek) nem alkalmasak a futótechnika csiszolására. (Baracs, 1985)

A sebesség függvényében megkülönböztetünk rövid-, közép - és hosszútávfutást. A sebesség határozza meg a talajfogás módját és helyét a talpon. A vágtafutók általában az ujjpárnákon fognak talajt, a középtávfutók inkább a lábközépcsont-ujjperc ízületek feletti párnán, a hosszútávfutók a sarkukon vagy a talpuk külső szélén (Miltényi-Monspart, 1990).