Önvédelmi technikák, mint sportági technika előkészítése, elsajátítása

• csukló fogásásból szabadulás
• ruhafogásból szabadulás
• szemből, oldalról, hátulról történő nyakfogásból és fojtásból szabadulás
• átkarolásokból szabadulás
• támadó eszközök (kés, bot) elleni védekezés

Önvédelemnél, szabad küzdelmeknél jó, ha átlátjuk, átgondoljuk a képességeinket az adott környezeti tényezőkhöz illő kompetenciánkat. Meg kell tanítani és tanulni a helyes magatartást az ilyen szituációkhoz.

Meg kell tanítanunk a gyerekeknek, mit kell mérlegelniük, a jogos önvédelem során. Tudni kell felismerniük és felmérniük a támadó agresszív magatartásának mértékét (ordít, csapkod, lökdös, stb.), és a védekezni kényszerülő egyént lefogják, körbeállják, vagyis korlátozzák szabad mozgásában, egyéb eszközökkel fenyegetik (kés, törött üveg, bot, szék, stb.). Ha ezeket érzik, illetve tapasztalják, akkor fel kell ismerniük a képességükből fakadó biztonság elérésének lehetőségét. A veszélyhelyzetet meg kell tudni ítélniük és meg kell tudniuk tenni minden tőlük telhetőt a konfliktus elkerülése érdekében.

Amennyiben az akció szabad küzdelem, vagyis „utcai harc" formájában nyilvánul meg, ebben az esetben nem szabad számítaniuk a támadó tisztességes „fair play" küzdelmére. Elkerülhetetlenül fontos figyelembe venni a környezeti viszonyokat, mint például a támadó beszámíthatósága, mozgásának megfigyelése, segítő társak létszáma, menekülési útvonal lehetősége, stb. Ennek kompetenciájában alkalmaznunk kell a tanult védelmi technikákat, de mindig törekednünk kell a sérülések súlyosságának az minimalizálására. Tudatosítanunk kell bennük, hogy amennyiben lehetséges, nyerjenek időt, és távozzanak a helyszínről, illetve kérjenek segítséget és értesítsék a rendőrséget.