2.1.2 Kulcskompetenciák, anyanyelvi kompetencia, anyanyelvi kommunikáció

A Nemzeti Alaptanterv (a továbbiakban Nat) pontosan leírja, mit értünk kulcskompetenciák alatt: „Az Európai Unióban kulcskompetenciákon azokat az ismereteket, képességeket és attitűdöket értjük, amelyek birtokában az unió polgárai egyrészt hamar és hatékonyan alkalmazkodhatnak a gyorsan változó modern világhoz, másrészt a változások irányát és tartalmát cselekvően befolyásolhatják. A tudásalapú társadalomban felértékelődik az egyén tanulási képessége, mert az emberi cselekvőképesség az élethosszig tartó tanulás folyamatában formálódik.”  (NAT 2012: 10652.)

A Nat kulcskompetenciákról szóló fejezetében az anyanyelvi kommunikáció (az anyanyelvi kompetencia) – tekintve, hogy a nyelv az emberi kommunikáció alapvető eszköze, s az információfeldolgozásban betöltött koordináló szerepe miatt is – az első a kulcskompetenciák között.

„Az anyanyelvi kommunikáció magában foglalja a fogalmak, gondolatok, érzések, tények, vélemények kifejezését és értelmezését, megőrzését és közvetítését szóban és írásban (hallott és olvasott szöveg értése, szövegalkotás szóban és írásban), valamint a helyes, öntudatos és alkotó nyelvhasználatot az oktatásban és képzésben, a társadalmi és kulturális tevékenységek során, a családi és a társas életben, a munkában és a szabadidős tevékenységekben, a társas valóság formálásában.” (Nat 2012: 10652.)

A NAT műveltségi területei között első helyen találkozunk a magyar nyelv és irodalommal, mely esetében az alapelvek, célok között olvashatjuk, hogy „Az anyanyelvi nevelés alapvető feladata a nyelvnek, mint változó rendszernek a megismerése és a nyelvi kompetencia fejlesztése annak érdekében, hogy a tanulók életkoruknak megfelelő szinten birtokolják a szóbeli és írásbeli kommunikáció eszköztárát, képessé váljanak azok funkcionális elemzésére és gyakorlati alkalmazására.” (Nat 2012: 10660.)

Ahhoz, hogy az iskolakötelezettség végére minél magasabb színvonalon kerüljenek tanulóink anyanyelvi kompetencia birtokába, már az alsó tagozatosok anyanyelvi nevelését a kommunikációközpontúságnak kell jellemeznie, melyben fontos szerep jut a szövegfeldolgozó (szövegelemző) óráknak. Ezeken az órákon – ahogy a további fejezetekben erről részletesen is szólunk – a különböző szövegekkel való találkozás és a szövegek feldolgozása lehetőséget nyújt arra, hogy a tanulók megtanulják és gyakorolják az emberi kommunikációval kapcsolatos ismereteket és normákat. Természetesen szükséges olyan változatos munkaformák, módszerek, technikák, feladattípusok alkalmazása a tanulásirányításban, melyek ehhez hozzájárulnak. (Lásd: 4-7. óra)