9.1.1 Versek feldolgozása

Az élményt kínáló szövegek között kiemelt helyet foglalnak el a versek. A mesékhez hasonlóan a gyermek – ha megfelelő szociokulturális háttérrel rendelkezik – már akkor találkozik versekkel, amikor lehet, hogy a szöveget nem is érti, de a ritmus, a rímek miatti hangzás felkelti a figyelmét. Jó estben otthon, azután az óvodában verseket, mondókákat tanul meg, melyek hangulatukban természetesen általában vidámak, könnyen érthetők, éppen ezért szereti is ezeket. Iskolába kerülve azonban már nehezebben értelmezhető, mögöttes jelentéstartalommal bíró versekkel is találkozik. Arra kell törekedni, hogy a versek szeretete nemcsak megmaradjon, hanem erősödjön. A gyermek továbbra is természetes kíváncsisággal és rácsodálkozással közelítsen a lírai művekhez; az elemzés ne rontsa el azt az élményt, amit a vers bemutatása, megismerése keltett benne.

A szövegek feldolgozása, értelmezése terén a lírai művek elemzése éppen ezért a legnehezebb feladat alsó tagozaton. A lírai mű emberi és esztétikai értékek megjelenési formája; az ember külső és belső világát ábrázolja, a lélek legmélyebb érzéseit, gondolatait hordozza magában, vagyis a legszubjektívebbnek tekinthetők a műfajcsoportok között. Ez a szubjektivitás az egyik oka versfeldolgozás nehézségének.

A másik oka az, hogy életkoruk miatt nem rendelkeznek még olyan irodalomtörténeti, verstani, stilisztikai ismeretekkel, melyek birtokában intellektuális úton tudnák megközelíteni a műveket. Az érzelmi és a képi út lehet az, melyen elindulva a gyermekben a költő által megélt világ újrateremtődjön, s a befogadásnak aktív részese legyen. Az irodalmi élmény befogadása olyan hosszú folyamat, melynek építése csak elkezdődik alsó tagozaton. Ha azonban a tanító kellő odafigyeléssel, empátiával kezeli a kisiskolások versfeldolgozó tevékenységét, akkor a gyermekek a vers érzelmi, képi megközelítésétől fokozatosan ráéreznek a mélyebb jelentéstartalomra. Természetesen csak akkor lehetséges ez, ha olyan művekkel kerülnek kapcsolatba, amelyek nem haladják meg az értelmi és érzelmi kompetenciáikat. A tanítónak olyan módszereket, eszközöket kell alkalmaznia, melyek segítik azt a törekvését, hogy a gyerekek szeressék, értsék a verset, és gyönyörködni is tudjanak bene.

Mielőtt rátérnénk ezekre a módszerekre, arról is szólnunk kell, hogyan változott meg napjainkra a hagyományosnak tekintett versértelmezés, verselemzés. Míg korábban a szerző – mű – olvasó hármas rendszerében a szerző – mű viszonyt állt az elemzés fókuszában, mára áttevődött a hangsúly a mű – olvasó viszonyára. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a korszerű irodalomtanítás befogadás központúvá vált. A befogadás lényege az élmény átélése, sőt, azt is megkockáztatnánk, hogy az élmény a mű fő jelentése. A befogadás, az élmény átélése a befogadó élményeit előhívó és arra építkező kreatív műértelmezés, a vers aktív újrateremtése segítségével közelebb viszi őt a mélyebb megértéshez.

A jelentés sokszor epikus cselekménymozzanatokon keresztül jelenik meg, de a költői üzenet lényegét nem ezek jelentik. Jó kiindulópontok lehetnek viszont a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelő szintű mélyebb rétegek feltárásához.

Például Tandori Dezső: Tartalma: medve című versében is (az óravázlatot lásd lentebb) a fő jelentést a „Nem is láttam ilyen szép medvét!” - sor hordozza. De hogyan, milyen módszerekkel jussunk el ennek a megértéséhez, ahhoz, hogy erre ráérezzenek a gyerekek?

A versfeldolgozó órákon mindig komplex módon vizsgáljuk a szöveget, ezért inkább a globális és az RJR-modell alkalmas a versértelmezésre, tehát ez a kettő közül érdemes választani. (Lehetnek persze kivételek is.)

A különböző drámapedagógiai eszközök jól használhatók a versfeldolgozás során. Segíthetik a tanulót abban, hogy ne csak passzív befogadó legyen, hanem aktív cselekvéssel teremtse meg a vers világát, illetve a saját világát a versben. (Alkalmazhatók az óra teljes egészére, de az óra egy-egy mozzanatában is.)

A befogadó érzelmi viszonyulása elengedhetetlen a versfeldolgozás során, hiszen az érzelem megfejtése csak így lehetséges. A vers olvasása is érzelmeket vált ki, de drámajáték által kiváltott érzelmek – a gyermek cselekvő részvétele okán – sokkal erősebbek, így az általuk szerzett tudás is biztosabb.

Az említett vers esetén pl. remekül el lehet játszani, hogy a postás meghozza a csomagot a játékmedvével. Fel lehet idéztetni a gyerekekkel esetleges hasonló élményeiket arról, hogy mit éreztek, amikor kaptak vagy adtak valakinek (saját készítésű) ajándékot. A felidézés, a többiekkel való megosztás fejleszti a kommunikációs képességeket. A vers megismerése, bemutatása után el lehet képzelni, le lehet rajzoltatni pl. közös csoportrajzzal, hogy nézett ki a medve – máris elképzelhető, milyen boldogságot jelentett az érkezése. Érzéseket jelentethetünk meg arccal, hanglejtéssel. A tevékenységek során megtörténhet az élmény átélése, a vers üzenetének megértése.

Szerepe lehet az érzékszervi tapasztalásnak (pl. tapintás; lásd a lentebbi óravázlatban is), a csoportos improvizációnak vagy a szoborjátéknak (fotó, állókép) is.

Munkaformák vonatkozásában – mivel tudjuk, hogy a drámajátékok általában kooperációt feltételeznek, és a saját élmény, vélemény megosztása is csak kooperációval lehetséges – alkalmazhatunk csoportmunkát, páros munkát, de a vers tartalmának kibontásakor a közös átélés érdekében inkább a frontális munkával dolgozzunk!

A tartalmi elemzést mindenképpen kövesse formai elemzés is. Természetesen nem olyan mélységben, mint felső tagozaton, hiszen a gyerekek még csak néhány költői kifejezőeszközt ismer. A ritmus, a rímek, a verssorok hosszának, a mondatok számának, a verssorokkal történő egyezésének illetve attól való eltérésének megfigyelése, a modalitás szerinti mondatfajták vizsgálata, stb. mindenképpen a tartalomhoz kapcsolva történjen meg.   

A ritmus a vers legkönnyebben észrevehető stilisztikai eleme. Érzékeltethetjük tapssal, kopogással, lépegetéssel, stb.

A rímeket szívesen keresik a gyerekek, és meg is nevezzük nekik a képszerűség miatt könnyen megjegyezhető rímeket (páros, kereszt, bokor, ölelkező rím).

A megszemélyesítések, hasonlatok önálló megnevezése ugyan nem várható el, de jó tanítói kérdésekkel rájuk ismertethetünk a gyerekekkel.

A formai jegyek feltárása ne öncélú legyen, hanem a tartalmi elemzést erősítse, hiszen egyrészt előkészítjük vele a későbbi verselemzést, másrészt azt szeretnénk, hogy a gyermekek ráérezzenek a tartalom és a forma elválaszthatatlan egységére.

A fentiek illusztrálására a Gyakorlatok között találja a már említett vers (Tandori Dezső: Tartalma: Medve) feldolgozásához készült rövid vázlatot a mellékletekkel együtt.