7.1.3 A drámajátékok alkalmazása a szövegfeldolgozásban
A drámajátékok ugyan a későbbi életszakaszokban is rendkívül fejlesztő hatásúak, de az alsó tagozatos gyermekekre ez még inkább igaz. A pszichológiából tudjuk, hogy a 7-11 éves gyermek a konkrét műveletek szakaszát éli, vagyis a fejlődés alapvető mozgatórugója a gyermek cselekvése; ennek objektív viszonylatai válnak belsővé a folyamat során. Ha a gyermek cselekszik, vele történik valami, s az így szerzett tudást tartják kutatók a legbiztosabbnak, mely évek múlva is könnyen előhívható a memóriából.
A drámapedagógia elismert, s hivatalosan is alkalmazott módszere a magyar oktatásnak, és egyre több pedagógus él a drámajátékok nyújtotta lehetőségekkel, melyek szoros kapcsolatban állnak a kooperatív tanulási módszerekkel. Ezért mindenképpen ajánljuk, hogy a szövegfeldolgozó órákon is éljenek a tanítók a drámapedagógia eszköztárával!
A kreatív szövegfeldolgozás eszközeként a drámajátékokat kétféleképpen építhetjük be az órákba. Egyik esetben a szövegfeldolgozás egésze – az előkészítéstől a szintetizálásig – a dráma eszközeivel történik. A másik lehetőség az, hogy a szövegfeldolgozó óra egyes mozzanatait tervezzük úgy, hogy – más módszerek mellett – alkalmazunk drámajátékokat is.
Az epikai műfajok szinte „kínálják magukat” a drámajátékok alkalmazására, de – mint a versfeldolgozásnál majd visszatérünk rá – a lírai műfajokban született művek értelmezését is meg tudjuk könnyíteni a gyerekek számára a drámajátékok segítségével. Számos drámajátékot ismer a szakirodalom, melyet a tanítási órákon is alkalmazhatunk. A következőkben ízelítőként néhány olyan játékot mutatunk be, melyet bátran használhatunk a szövegfeldolgozó órákon.
Mivel a kommunikáció nem mindig verbális, hiszen a kommunikációban részt vevők más úton is (önkéntelen testbeszéd, arcjáték, szándékos mozdulatok, stb.) kommunikálnak, ezért már alsó tagozaton szerepet kell kapni a nonverbális kommunikáció egyes elemei megismertetésének, gyakorlásának is. A hétköznapi életben a metakommunikáció legtöbbször a verbálissal együtt jelenik meg; alátámasztja azt, vagy ellene hat. Nagyon sok mindent ki tudunk azonban fejezni szavak nélkül is. Ezek megértésére, gyakorlására adnak lehetőséget a kapcsolatteremtés és a közlés olyan módjai, melyek akár szavak nélkül is értelmezhetőek.
A nonverbális kommunikáció fejlesztésére alkalmas:
-Köszönj/értékelj!: Az óra elején/végén gesztusokkal, mimikával köszöntik társainkat. Az óra végi értékeléskor a csoporttársak munkáját értékelik kézfogással, vállveregetéssel, stb.
-Szótlan Parancs: Társak utasítása különböző tevékenységekre (Állj fel!, Gyere ide!, stb.)
-Arcjáték: Különböző érzelmek megjelenítése mimikával (öröm, bánat, csodálkozás, stb.) frontálisan is alkalmazhatjuk.
-Tükörjáték: Az előzőhöz hasonló, de a párok szemben állnak egymással úgy, hogy az egyik a „valódi” gyerek, a másik a tükörképe. Érzelmeket fejez ki a valódi gyerek, a tükörkép pedig leutánozza. Utána váltanak.
Változata: Ugyanez, de testtartással együtt alkalmazzuk.
-Add tovább az arcod!: A gyerekek körben állnak. Az egyik tanuló vág valamilyen arcot, és akire ránéz a körben, annak ugyanolyan arcot kell vágnia. Utána ő mutat egy arckifejezést, és azt adja tovább szemkontaktussal egy másik társának, és így tovább.
-Némajáték: A mese, történet egy-egy jelenetét kell csak mozdulatokkal, szavak nélkül eljátszani a csoportoknak. A többiek, vagy a következő csoport próbálja kitalálni, melyik részt játszották el.
-Állókép (szoborcsoport vagy fotó): A tanulók a történet egy-egy érdekes, fontos pontját megelevenítendő beállnak egy állóképbe úgy, hogy egy-egy szereplőt jelenítenek meg testtartással, gesztussal, mimikával.
Verbális kommunikációt is igénylő játékok:
-Belső hang (gondolat-kihangosítás): során a gyerekek egy-egy szereplő helyzetébe képzelik magukat, s megfogalmazzák azt, hogy mit gondolhatott a szereplő az adott helyzetben.
-Képzeld el!: Az élményt kínáló szövegek szinte mindegyikénél alkalmazható, képzelet- és kreativitást fejlesztő feladat. A történet végével a szereplők élete legtöbbször nem zárul le. Ezért kérhetjük a gyerekeket, képzeljék el és beszéljék meg az addigi események ismeretében, hogyan folytatódhat a történet, majd játsszák el.
-Vallatószék (forró szék): Önként vállalkozó gyermeket leültetünk az osztállyal szemben. A többieknek kérdéseket kell feltenniük neki történetben tanúsított viselkedésével kapcsolatban. A kérdésekre úgy kell a vallatószékben ülőnek felelnie, hogy csak igazat válaszolhat. Kiválóan alkalmas arra, hogy mélyebben feltárjuk a történet, mese adott szereplőjének motivációit, magatartásának valódi okait.
A következő játékok kooperatív technikák is, ezért leírásukkal a 6.1.3. fejezetben már találkozott. Leírásukat ott keresse!
-Dramatizálás (színjáték)
-Interjú
-Ördög-angyal
-Kihangosítás (Szinkronizálás)