4.1.3.4 A kreatív (alkotó) olvasás tanítása

A kreatív olvasás tulajdonképpen a fantázia, a képzelőerő és a verbális kifejezőképesség fejlesztésére, valamint – arra alkalmas szövegek esetében – a dramatizálás előkészítésére szolgál. Egyetlen film sem fejleszti úgy a kreativitást, mint az olvasás. A filmben az ember „készen kapja” a szereplőket, a helyszíneket, a hangokat, a színeket, stb..

Mivel általában elképzeljük az olvasottakat, (belső kép alkotása) megkérhetjük a gyerekeket, hogy képzeljék maguk elé pl. az adott tájat. Megkérdezhetjük, milyen színeket látnak? Rajzolják le! Meséljék el! Milyen hangokat hallanak? Milyen illatot éreznek? Esetleg milyen ízeket éreznek? Meséljenek ezekről! Rákérdezhetünk arra, hogy milyen érzéseik vannak a tájjal kapcsolatban? Érdeklődhetünk arról is, hogy az olvasottak alapján milyennek képzelik el a szereplőket; milyen külső tulajdonságok jellemzik őket?

Megjósoltathatjuk a cím alapján, miről szólhat a történet (jóslás, előremondás). A szöveggel való ismerkedés során megjósoltatjuk (előremondatjuk) a folytatást; kérdéseket tetetünk fel a folytatással kapcsolatban.

Megkérhetjük a gyerekeket arra, hogy találjanak ki más befejezést, vagy folytassák a történetet ott, ahol az befejeződött.

A dramatizálás előkészítésére figyeltessük meg a gyerekekkel, milyen, a paralingvisztikai jelenségekre (gesztus, mimika, hanghordozás, testtartás, stb.) vonatkozó szavak, kifejezések lelhetők fel a szövegben. Adnak-e ezek támpontot a rendezői utasítások megtervezésére?