3.1.5.1.2 Társas olvasás (páros vagy kórusban történő olvasás)

A társas olvasás lebonyolítható párosan, csoportosan vagy az egész osztály bevonásával. Mindig vezénylést igényel az elindítása (pl. Raj-ta!- vezényszóval), hogy egyszerre kezdjenek olvasni a gyermekek.

Legnagyobb előnye, hogy egyszerre több tanuló olvashat. Alkalmas a közepes, egyenletes tempóra szoktatásra is, hiszen a sietőket visszafogja, a lassabbakat nagyobb tempóra ösztönzi. Ugyanakkor a közepes hangerő gyakorlására is jó, hiszen sem a motyogás, sem az ordítva olvasás nem kívánatos. Előny az is, hogy játékosság, de fegyelmező erő is van benne: a tanulók megpróbálnak alkalmazkodni olvasás közben a többiekhez. Elsősorban a gyengébb olvasóknak kedvező, hiszen egyrészt a közös lendület segítségükre lehet az olvasási nehézségeik leküzdésében, másrészt mivel az egyéni hiba nem ütközik ki annyira, azt nem kudarcként éli meg a gyermek. Hátrányai pont az előzőekből következnek: a hibázást nehezen lehet észrevenni, ezért nem lehet úgy tudatosítani, javítani, mint az egyéni olvasásnál. Ezért akár felületessé válhat az olvasás. Ugyanakkor nem mindig fejleszti az értelmes olvasást, hiszen a gyermek figyelmét elsősorban a társakhoz való alkalmazkodás kötheti le.

A társas olvasás változatai:

-„Szavalókórus”:

Vers vagy próza közös olvasása vezényszóra.

-Apasztó-dagasztó olvasás:

 Vezényszóra az egész osztály egyszerre kezd olvasni, majd vállérintéssel fokozatosan „kikapcsolunk” egy-egy gyereket, míg végül csak egy valaki olvas hangosan; a kimaradók közben némán olvasnak tovább (apasztás). Ezután folyamatosan „visszakapcsoljuk” a kimaradottakat addig, amíg ismét teljes létszámban olvas az osztály (dagasztás).

-Ütemezett olvasás:

Előre megbeszélt jelre (taps, csengőszó) hol gyorsítva, hol lassítva olvasnak a tanulók.

-Rádiózó olvasás:

Megadott jelre a hangerő változik olvasás közben.