6.1.1 Módszerek és munkaformák a szövegfeldolgozó órákon

A tanulásszervezés módszerei és munkaformái szoros kapcsolatban állnak egymással, hiszen az alkalmazott módszerek tulajdonképpen meghatározzák a munkaformákat is. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a módszer, a tanulásszervezés a pedagógus, a munkaforma esetében a tanuló szempontjából utalunk a tevékenységre.

Ha a tanítói utasítások, közlések, magyarázatok, kérdések uralják az órát, akkor ezek a módszerek elsősorban a frontális (együttes) osztálymunka túlsúlyát feltételezik. Az ilyen – hagyományosnak nevezett – óravezetés esetében az ismeretátadás a cél, az óra nagy részében a tanulók passzív résztvevők, az ismeretek befogadói. Párhuzamos interakciókra nincs lehetőség, a pedagógus felszólítására egyazon időben csak egy-egy gyermek nyilvánulhat meg. A munka ellenőrzése, számonkérése, a hibajavítás, stb., vagyis a direkt irányító szerep a tanító privilégiuma.

Tanulásszervezés vonatkozásában tehát a hagyományos, frontális osztálymunka túlsúlya helyett a gyermekek együttműködésén, cselekvéses tanulásán alapuló kooperatív tanulásszervezést érdemes preferálnunk, melynek során lehetőség van párhuzamos interakciókra, az irányítás indirekt módon történik, bár direkt irányítási akciókra is szükség lehet, pl. segítségnyújtások alkalmával.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes egészében negligálnunk kellene a hagyományos tanulásszervezést. Sok esetben – ha például ha arra szeretnénk lehetőséget biztosítani, hogy a gyermekek közösen éljenek át egy fontos élményt, vagy a módszer ezt a munkaformát kívánja meg –, létjogosultsága van a frontális tanulásszervezésnek.

Néhány olyan hatékony módszer, amelyet együttes osztálymunkával alkalmazunk:

-Indián beszélgetés: A diákoknak saját szavaikkal újra meg kell fogalmazni azt, amit az előttük szóló mondott, utána tehetik hozzá saját mondandójukat. A következő saját mondandója előtt a lehető legpontosabban elismétli az előtte szólóét, és így tovább.

-Jut eszembe…: Szabad asszociációs gyakorlat. A tanító kezdi a játékot egy Jut eszembe… kezdetű mondattal, amelyet az adott téma, szöveg, vagy a szövegtartalommal kapcsolatos szóval fejez be. Például: Jut eszembe a szeretet. Labdát, plüssjátékot dob annak, akitől a folytatást várja (vagy megállapodunk abban, hogy sorban haladunk). Az első tanuló folytatja: Jut eszembe a szeretetről…az anyukám. Most már ő adja tovább a labdát a következőnek, aki folytatja: Jut eszembe anyukámról …az apukám., és így tovább.

-Ki vagyok én?- játék: Egy önként vállalkozó tanuló kihívunk a tábla elé. A háta mögé a táblára felteszünk egy szókártyát vagy felírunk egy szót. A többieknek olyan jellemzőket kell mondaniuk, de egyszerre csak egyet, amelyből kitalálhatja, ki ő? Fogalmak, tárgyak, személyek, stb. esetén is alkalmazható. Például a szó a táblán: IGE. Jellemzők lehetnek: Szófaj vagy. T-hanggal is végződhetsz. Ragozni lehet téged. Cselekvést is jelenthetsz. stb.

Változata: A vállalkozó tanuló szókártyán megkapja kinek (minek) kell lennie, majd neki saját magát úgy jellemezni, hogy a többiek ki tudják találni, ki ő?

-Jóslás:

a) Cím alapján

b) Kulcsszavak, kulcskifejezések alapján: a szöveg megismerése előtt néhány, a szövegben fellelhető kulcsszót, kulcskifejezést (szereplők, eseménymozzanat, helyszín, stb.) adunk meg, amelyek alapján meg kell jósolni, miről fog szólni a történet. A szöveggel való megismerkedés után összehasonlítjuk az olvasottakat a jóslatokkal.

c) Jóslás szakaszos szövegolvasással: A szöveggel nem egészében ismerkedünk meg, hanem mindig csak egy-egy szakaszt olvasunk fel belőle. A szakaszok végén megjósoltatjuk a gyermekekkel, szerintük hogyan fog folytatódni. A jóslás után felolvassuk a következő részt, összevetjük a jóslatokkal. Utána ismét jóslás, felolvasás, összehasonlítás egészen a végéig. Olyan helyeken érdemes az felolvasást megszakítani, ahol valamilyen fordulópont várható és akár többféle folytatás is elképzelhető.

Módszertani változatosságra kell törekednünk, s ha ezt sikerül megvalósítanunk, akkor a különböző kognitív és tanulási stílusú tanulók egyaránt esélyt kapnak saját tudásuk megalkotására.