3.1.5.1.1 Egyéni olvasás

Az egyéni olvasás előnyei között tartjuk számon, hogy a tanulónak erősebb élményt jelent, tartósabb hatású a javító bírálat, ugyanakkor a tanító könnyen ellenőrizheti. Hátránya, hogy nem eléggé gazdaságos, hiszen nem biztos, hogy minden gyermekre sor kerül, valamint előfordulhat az is, hogy a gyengébb szereplés a tanulóra negatív hatású lehet. Az utóbbi ellensúlyozására a tanító általi javítás helyett tapintatos módszerként alkalmazható, ha az osztály – miközben néma olvasással követi az egyénileg olvasó társat – ha hibát észlel, a padon koppintással jelzi azt. Ezt érzékelve az olvasó újraolvasással javíthatja magát. Előnyös ez a módszer abból a szempontból is, hogy fenntartja a többiek figyelmét. Az egyéni olvasás majdnem mindegyik változatánál használható.

Az egyéni olvasás változatai:

-A tanító felszólítja a gyermeket, és az addig olvas, amíg a tanító nem szól. A hibás rész újraolvasásának minden esetben meg kell történnie.

-Lánc- vagy stafétaolvasás:

Az első olvasót a tanító szólítja fel, majd mindig az olvasást befejező szólítja a következőt. Jól fejleszti a figyelmet, hiszen bárkire bármikor sor kerülhet. Első osztályban egy, később két-három mondatot olvasson egy-egy tanuló.

Olyan változata is ismert, amikor nem szólítunk, hanem a padsorok, csoportok között járkálva megérintjük annak a gyermeknek a vállát, akitől az olvasás folytatását várjuk. Ez a változat azért is praktikus, mert nem akasztja meg a szöveg tartalmi egységét a felszólításokkal.

Természetesen mindkét változat esetében kívánjuk meg a hiba javítását!

-Javító olvasás:

Kijelöljük az olvasók sorrendjét (pl. padsoronként sorban, vagy csoportonként körben, az óramutató járásának megfelelően), és megmondjuk azt is, hogy minden tanulónak két mondatot kell olvasnia. Az olvasás menetében a hibásan olvasót nem saját magának, hanem a sorban utána következőnek kell javítania.

-Versenyolvasás:

Több menetben bonyolítjuk le. Lényege, hogy aki hibázik, az javítja a hibáját, de nem olvashat tovább, kiesik a versenyből. Az első menet addig tart, amíg mindenki nem olvasott. A második menetben csak azok olvasnak, akik nem hibáztak; a hibázók most is kiesnek. Addig követik egymást a menetek, amíg csak egy gyermek, a győztes marad. Nagyobb létszámú osztály esetén ez elég hosszadalmas. Ebben az esetben úgy lehet gyorsítani a lebonyolítást, ha a gyerekek csoportokban versenyeznek, és a csoportok nyertesei közül kerül ki az utolsó menetben a győztes. Így egy időben több gyereknek is lehetősége jut az olvasásra. A tanító a csoportversenyek során körbejár és figyel, de mivel egyszerre nem lehet ott mindenütt, a csoporttagoknak kell a hibát észrevenniük.

Annak érdekében, hogy a gyengén olvasóknak legyen lehetőségük több gyakorlásra, fordítva is alkalmazható ez a gyakorlási mód: a második menetben a hibázók olvasnak, és a jól olvasók „esnek ki”. Így végül a leggyengébb „marad bent”.

-Indián beszélgetés olvasással:

Praktikus módja a gyakorlásnak és a szintetizáló olvasásnak (lásd: később), valamint figyelemfejlesztő is egyben. Előzetesen meghatározhatjuk a haladás sorrendjét, vagy a fentebb említett vállérintős technikát alkalmazzuk, de történhet tanítói felszólításra is az újabb olvasó kijelölése. Előre megmondjuk azt is, hogy hány mondatot fog mindenki olvasni. A feladat az, hogy a következő olvasó mindig elismétli (újra felolvassa) az előtte olvasó tanuló utolsó mondatát, és úgy olvassa tovább a saját mondatait. Vagyis ha pl. három mondatot kell olvasni mindenkinek, akkor az első olvasó felolvassa a maga három mondatát, a második újraolvassa az első utolsó mondatát és még hozzáolvas kettőt, és így tovább.

-Válogató olvasás:

Egyéni olvasási forma. Nemcsak az olvasásgyakorláskor, hanem szövegfeldolgozáskor is a leggyakrabban alkalmazott technika. Használható még óra elején az előzőleg olvasottak lényegének felidézésére, ugyanígy az óra végi összefoglaláskor. Fejleszti a szövegben való tájékozódás képességét, a memóriát, a figyelmet és a gyorsaságot egyaránt. Nem az egész szöveget olvassák újra a gyerekek, hanem a tanító által megadott szempont szerint vagy feltett kérdésére adandó válaszként kell megkeresniük egy szövegrészt, mondatot, vagy szót, és csak azt olvassák fel. Ehhez némán át kell futniuk a szöveget, hogy megtalálják a keresett részt. A keresés maga történhet nemcsak egyéni, hanem páros munkában is.

-Szerepek szerinti olvasás:

A kifejező olvasás gyakorlására, a dramatizálás előkészítésére is használjuk. Erre alkalmas szöveg alapján előre kijelöljük a szereplőket és a narrátort. A gyerekeknek sokszor problémát okoz a szereplők illetve a narrátor mondandójának szétválasztása, ezért fokozottan ügyeljünk az ilyen típusú hibák javítására! Megbeszélhetjük azt is, mire kell ügyelniük a hangsúly, a hanglejtés, a hangerő, a tempó vonatkozásában.

-Szótagnyelő olvasás:

Csak a szavak első szótagját olvassák el a tanulók, a többit „elnyelik”. Az értelmes olvasást nem, de a figyelmet fejleszti.

-Kihagyásos olvasás:  

Az előzőhöz hasonlóan az értelmes olvasás fejlesztésére nem alkalmas. A tanító előzetes utasításának megfelelően minden mondatból kihagyják pl. a második vagy harmadik szót. Elképzelhető az is, hogy a szöveg minden harmadik vagy negyedik szavát hagyják ki. Játszható úgy is, hogy nem olvassák a szöveg minden második mondatát.

-Töredékes olvasás:  

Azt jelenti, hogy a gyerekek toldalékok nélkül olvasnak. Alkalmazásával érdemes csínján bánni, mert a tanulók 2. osztályban találkoznak először a szótő és a toldalék fogalmával, de még 4. osztályban sem ismerik a képzők, jelek, ragok minden fajtáját, így nem várhatjuk el azok felismerését. Szöveg helyett inkább olyan toldalékos szósorokkal próbálkozzunk, amelyek a tanulók által már ismert toldalékokkal vannak ellátva.

-Átalakító olvasás:

Ez a gyakorlási mód szintén grammatikai ismeretet feltételez, tehát akkor alkalmazzuk csak, amikor a gyerekek a szükséges tudás birtokában vannak. Többféle átalakítás is elképzelhető, pl. jelen idejű szöveget múlt idejűként kell olvasni, vagy kijelentő módban íródottat pl. feltételes módúként. (Az igeidők 3., az igemódok 4. osztályos anyag!)