3.1.7 Olvasástechnikai hibák és javításuk

Mielőtt az olvasástechnikai hibákról beszélnénk, érdemes megvizsgálni, milyen okokra vezethetők vissza a hibák, mert csak úgy tudjuk azokat hatékonyan javítani.

Az olvasási készségek és részkészségek hierarchikus rendszert alkotnak. (Lásd fentebb: 4. ábra) Ha valamiért nem működik a rendszer, akkor bizonyára egy alacsonyabb szintű készségben keresendő a hiba. Ha a szó kiolvasásával van gond, akkor szótagoltassunk; ha nem megy az összeolvasás, akkor a betűfelismerő készség (hang-betű kapcsolat) szilárdságával vagy gyorsaságával van probléma, tehát ezen kell javítani. A memória gyengesége is okozhatja, ha nem tud több betűt észben tartani a gyermek. De az is elképzelhető, hogy valamely részkészség nem elég fejlett: nincs tisztában például az irányokkal, esetleg a szerialitással. Ott kell a fejlesztést elkezdeni, ahol a hiányosságot észleljük, mert akkor tudunk eredményt elérni.

Az olvasástechnikai hibák sokszor pszichés okokra vezethetők vissza, ugyanúgy, mint a beszédprodukció esetében. Ilyen például a perszeveráció (letapadás), ami azt jelenti, hogy például a gyermek barát helyett baratot olvas, vagyis letapad az előző hangnál. Okozhatja ezt a lassúbb észjárás, de akár csak a fáradtság is. Az ilyen hiba azt mutatja, hogy több gyakorlásra van szükség. A másik pszichés ok lehet az anticipáció (előrevételezés). Míg az előző sokszor a lassúbbak, ez utóbbi a gyorsak hibája szokott lenni. Az előző példánál maradva ez a hiba azt jelenti, hogy a barát helyett bárát olvas a gyermek, tehát már az első szótagban a második szótag magánhangzóját olvassa. Ebben az esetben nagyobb figyelemre, lassításra kell őt szoktatni.

Nézzük, milyen olvasástechnikai hibákkal találkozhatunk! Gyakran előfordul a betűtévesztés, vagyis mást olvas a gyerek, mint ami oda van írva. Lehet, hogy nem ismeri fel a betűt, vagy összecseréli a hangzásában vagy formájában könnyen összetéveszthetőeket; például kukta helyett buktát, bohóc helyett dohócot olvas. Nemcsak betűcsere, hanem szótagcsere is előfordul. Ilyenkor segít a szótagoltatás, de ügyeljünk arra, hogy a szótagolás után egyben is kiejtessük a szót! Gyakran szókincsbeli hiányosság az ok, vagyis nem ismeri az odaírt szót a gyermek, ezért általa ismerttel helyettesíti azt. Például kökény helyett kötényt olvas, vagyis értelmesíti magának. A jelentés megbeszélésével és szótagolással jól javíthatók ilyen típusú hibák. Betűkihagyással és betűbetoldással, vagy szótagkihagyással és szótagbetoldással is találkozhatunk. Ekkor is segít a szótagoltatás, a nagyobb figyelemre szoktatás.

Sokszor előfordul az első szótag rossz kiegészítése, vagyis például rovásírás helyett rovarirtást olvas. A szóalak hossza megfelelő, de a belseje nem.

A magyar nyelvnek leginkább megfelelő szótagoló olvasástanítás okán kiejtési hibával is találkozhatunk. Gondolunk itt a betűejtésre, ami azt jelenti, hogy a szótagolásnál megszokott módon olvassa ki a gyermek a szót, vagyis például a látja szó esetében –tj-t olvas a kiejtési normának megfelelő [láttya] helyett. Javítása a helyes egyben kiejtetéssel történhet.

Sokszor előforduló olvasástechnikai hiba a többszöri újrakezdés, amely nem tévesztendő össze a klónusos dadogással. A többszöri újrakezdés esetén a gyermek a motor szót így olvassa: mo-mo-mot-motor. A klónusos dadogó csak az első szótagot ismételgeti: mo-mo-mo-motor. A beszédhibák javítása a logopédus dolga, míg a kiejtési hibákat a tanítónak kell javítania. Itt hívjuk fel arra a figyelmet, hogy a tájnyelvi ejtés nem hiba, tehát nem kell róla „átszoktatni”a gyerekeket!

A szintén gyakori időtartamhibákat helyesejtési gyakorlatokkal összekapcsolva kezdettől fogva javítsuk!