9.2.3 Történelmi olvasmány feldolgozása a gyakorlatban

Készítsen az óra JELENTÉSTEREMTÉS részéhez óratervezet-részletet!

Óravázlat 4. osztály

Tananyag: Móra Ferenc nyomán: A kóchuszár (Megjelent: Földvári Erika 2008. Olvasókönyv negyedik osztályosoknak, Szeged, Mozaik Kiadó. Melléklet 1.)

Óra eleji szervezés:

Felelősök választása csoportonként: íródeák, szóvivő, feladatfelelős, csendfelelős

RÁHANGOLÁS

1. Előismeretek mozgósítása: Asszociatív fürtábra készítése a tanulóknak kuruc korral kapcsolatos korábbi információk (személyek, események, stb.) és a köztük lévő kapcsolatok ábrázolására. A táblán (nagyméretű szókártyán) /projektorral kivetítve a KURUC szó.
2. Beszámolók az előzetes gyűjtőmunkáról:

a/ Szókincsbővítés: a kóc, a sújtás, a tarsoly és az együgyű szavak jelentésének megbeszélése. (Kivetítve a kóc, a sújtás és a tarsoly képe.)

b/ Ki volt Bercsényi Miklós?  A tanulói beszámoló után feltesszük a képét a táblára. (Arcképe kivetítve.)

3. Móra Ferenc nevét már jól ismerjük. Ki is vetítem a képét.
4. Célkitűzés: Ma egy olyan elbeszélésével ismerkedünk meg, mely szintén a kuruc kort idézi meg. Címe: A kóchuszár
5. Előzetes címvizsgálat: Jóslás cím alapján: Kiről szólhat a történet? Mit jelenthet a kóchuszár szó? – néhány előfeltételezés meghallgatása.

 

JELENTÉSTEREMTÉS

1. Ismerkedés a szöveggel: 

a)      Vak kéz-módszer alkalmazása: A történetet négy részre osztjuk. A négyfős csoportok tagjai egy-egy részletet kapnak a történetből. A tanulók először elolvassák a saját részüket, majd minden csoporttag a saját szavaival meséli el társainak. Az elmondás alapján megbeszélik a szöveg lehetséges sorrendjét. Ezután a tankönyv szövege alapján ellenőrzik, jól dolgoztak-e? (Melléklet 1.)

b)      Tanítói bemutató olvasás

c)       Spontán reakciók meghallgatása

2. Utólagos címvizsgálat: A kóchuszár szó jelentése a szöveg ismerete alapján – beszélgetés
3. Csoportfeladatok a szövegbefogadás elmélyítésére: (Melléklet 2.)

A hat csoportból 2-2 azonos feladatot kap. A csoportbemutatóknál így egymás munkáját tudják ellenőrizni.

1-2. csoport: Történettérkép készítése a szöveg segítségével.

3-4. csoport: Kerekasztal-módszer alkalmazásával Bercsényi és Mike jellemvonásainak összegyűjtése.

5-6. csoport: Mozaik-módszerrel a szövegből kivett kifejezések magyarázata. Minden csoporttag egy kifejezést kap. A csoport ellenőriz, a közös megoldást viszik a csoportbemutatóra.

4. Csoportbemutatók és értékelésük.

REFLEKTÁLÁS

1. Az olvasmány újraolvasása a gyerekek által
2. Némajáték: (Melléklet 3.)

Játsszátok el némán a történetnek azt a szituációját, amely a csoport feladatkártyáján szerepel! Minden csoport csak a saját feladatát ismeri.

3. Csoportbemutatók: A többi csoportnak ki kell találni, melyik jelenetet látják.
4. Fürtábra kiegészítése: Egészítsük ki az óra elején készített fürtábránkat a ma olvasott történet alapján! (Várható szavak, kifejezések: Bercsényi, Mike, kóchuszár, stb.)

Házi feladat:

a)      Írj új címet az elbeszéléshez!

b)      Tartalommondás szempontváltással: Meséld el a történetet úgy, mintha te lennél Bercsényi Miklós! (Ha van idő, akkor ezt még órán elvégezhetjük.)

Az óra értékelése: a/ tanítói, b/ tanulói: Élő véleményvonal: Felteszem a tábla ellentétes széleire az ismert képeket (mosolygós és szomorú fej). Menjetek ki a táblához csoportonként! Helyezkedjen el mindenki valamelyik oldalon, illetve a képeket összekötő képzeletbeli vonal bármely pontján annak megfelelően, ahogyan a mai órát értékelné!

Mellékletek:

1. SZÖVEG

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nagy Bercsényi Miklós csak olyan híres volt a jó szívéről, mint a hirtelen haragjáról.

A kardjára ütött minden kicsiségért. De a fészkéből kiesett verébfiókáért a lováról is leszállt.

   Egyszer, ahogy a Vág mentén sétálgat, látja ám, hogy egy nagy, marcona ember vizes kötéllel kerget egy siheder legénykét.

– Megállj, Atyafi! – csapott közéjük a kardjával Bercsényi. – Miért ütögeted olyan gorombán ezt az ifjú embert?

– Hogyne ütögetném, uram! – csattant föl a marcona ember. – Szegény halászember vagyok, ez a siheder meg a legényem. Azt mondom neki az elébb, nézze meg a halakat a bárkában, van-e elég vizük. Hát nem mind visszahajigálta őket a Vágba a nagy együgyű?

– Hát ott legalább van elég vizük szegényeknek – kottyant bele a legény nekiiramodva, mert a halász már megint suhogtatta a vizes kötelet.

– Ne bolondozz, ember – kacagta el magát Bercsényi –, mennyi a károd?

– Van egy ezüsthúszas.

Bercsényi odavetett neki egy aranyat, s a vállára ütött a fiúnak, aki könnyben úszó szemmel nézett rá.

– Hogy hívnak, fiú?

– Engem? Mikének.

– Tetszel nekem, Mike. Szeretnél-e huszár lenni?

– Mindig úgy éreztem, az Isten is annak teremtett – ugrott nagyot a gyerek. – Nézze, nagyuram, már kakastoll is van a süvegemen!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bercsényi megint elmosolyogta magát, s vitte a fiút a táborba. Ott aztán ezüstsujtásos kurucruhát adott neki, amit Mike föl se vett addig, míg a sujtást le nem szedte róla.

– Hát a sujtás hová lett a gúnyádról? – csodálkozott Bercsényi, mikor a szeme elé került a fiú.

– Itt van a tarsolyomban – hunyorgott Mike –, itt nem piszkolódik el. Ne féljen, nagyuram, tudok én a ruhámra vigyázni.

– Azt már látom – nevetett Bercsényi bosszúsan –, hanem most már azt szeretném látni, hogy ülöd meg a lovat.

– Megülöm én, csak ráülhessek! – kérkedett Mike.

A ráülés azonban nem sikerült. Először a feje felől közeledett a lóhoz, de mindjárt visszaugrott.

– Megharap – mondta ijedten.

Aztán hátulról akarta felugrani a lóra, de annak is fogvacogás lett a vége.

– Megrúg, nagyuram! – nézett bánatosan Bercsényire.

– Meg vagyok én már rúgva teveled! – rágta a bajuszát mérgesen a vezér. – Úgy nézem, csak olyan kóchuszár vagy te!

   Erre olyan fájdalmasan nézett a fiú, hogy Bercsényi megint megszánta.

– No, ne búsulj – mondta neki –, jó leszel ajtónállónak.

Úgy látszott, annak csakugyan beválik, mert úgy állt a sátorajtóban, mint a cövek, s Bercsényi szeretettel nézett rajta végig, mikor kijött a sátorból.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

– Te fiú! – szólt oda neki –, elmegyek a tiborci malomba. Ha Czelder kapitány úr eljön, mondjad neki, hogy már nem győztem várni.

– Igenis, nagyuram – tisztelgett kurucosan a kóchuszár –, hát ha el nem jön, mit mondjak neki?

Ennyi együgyűség végképp kihozta a sodrából Bercsényit. Megrázta a legényt, és messzire elpöndörítette a sátrától.

–  A szemem elé ne kerülj többet, nagy mihaszna! – dörögte utána.

   Pedig odakerült még azon az estén. Besötétedett, mire hazakerült a vezér, de fehér lovát már messziről megismerték a tábortüzek mellett heverő kurucok. Egyedül a kóchuszár ugrott föl, és süvöltött bele az éjszakába:

– Állj, ki vagy? Mert beléd lövök!

Bercsényi ráismert a szelíd hangra, s mivel haragját már elfújta a szél, jókedvvel kiáltott vissza:

– Senki!

– Az már más – tette le Mike nyugodtan a puskáját, mint aki jól végezte dolgát.

   Bercsényi most már szóba se állt vele, hanem kiadta a parancsot, hogy a kóchuszárt azonnal zavarják ki a táborból.

…Kizavarták Mikét az éjszakába, de hajnalban már ott kódorgott a vezér sátra körül. Isten tudja, hogy lopta magát keresztül az őrségen.

Mikor a kurucok megint hajszolni kezdték, Bercsényi leintette őket:

– Hagyjátok a jámbort, hadd éljen. Csak bízni ne bízzatok rá semmit.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

…A nagyúr meg se látta soha, csak a trencséni csata reggelén vetett neki egy-két incselkedő szót:

–  No, hős kuruc, ma ne járj arra amerre én, mert megégeted a talpad.

A kóchuszár nem tudott hova lenni örömében, hogy Bercsényi megszólította…

   Abban a percben megharsantak a trombiták, és megkezdődött a csata. Szegény kóchuszár meglapult a Bercsényi lova mögött, és követte a vezért, mint az árnyék. Vele volt akkor is, mikor mindenki elillant mellőle, s messze volt még a segítő csapat.

    Pedig egyszerre tíz labanc lándzsa meredt Bercsényire, aki alól a lova is kidőlt már.

– Mondtam, Mike fiam, hogy meleged lesz ma – vetette a hátát egy test halomnak, és szilajon vágott közé a kardjával a lándzsáknak. Hiába, a hosszú vasnyársak egyre közelebb értek hozzá.

    Abban a percben előugrott a kóchuszár, s két karjával összenyalábolva a lándzsákat, elkiáltotta magát:

– Vágja, nagyuram a gyáva labancát!

Tíz lándzsahegy egyszerre fúrta át a testét, de Bercsényi megszabadult, s oroszlán módjára vetette magát a labancokra. Mikor elbánt velük, a kuruc vezér sírva borult rá a kóchuszárra, aki szelíden mosolygott a halálban.

– Hős katonám! – zokogta keservesen.

S a kurucok alig bírták elvonni onnan.

2. FELADATKÁRTYÁK A SZÖVEGBEFOGADÁS ELMÉLYÍTÉSÉRE

1-2. csoport:

Történettérkép: Készítsetek történettérképet az alábbiak szerint! Az eseményeket 1-1 rövid mondatban fogalmazzátok meg!

Főszereplők:

Helyszínek:

1. ……………………………………..

2. ………………………………………

3. ………………………………………

Legfontosabb események helyszínek szerint:

1. …………………………………………………………………………………………
2. …………………………………………………………………………………………
3. …………………………………………………………………………………………

3-4. csoport:

Jellemző tulajdonságok: Kerekasztal-módszerrel gyűjtsétek össze a történet alapján Bercsényi és Mike jellemző tulajdonságait! Mindkét szereplő esetében kétszer menjen körbe a lap!

Bercsényi:

Mike:

             5-6. csoport:

Kifejezés-magyarázat: Mozaik-technikával dolgozzatok! Osszátok el a csoport tagjai között a kis lapokat! Oldjátok meg önállóan a feladatot! Utána beszéljétek meg együtt, jól dolgoztatok-e! A csoportbemutatón a megbeszélésetek alapján szerepeljetek!

Lapok:

1. Magyarázd meg röviden, mit jelent: hirtelen haragú:
2. Magyarázd meg röviden, mit jelent: kihozta a sodrából:
3. Magyarázd meg röviden, mit jelent: haragját már elfújta a szél:
4. Magyarázd meg röviden, mit jelent: mindenki elillant mellőle:

3. FELADATKÁRTYÁK A NÉMAJÁTÉKHOZ:

1. csoport:

Egyszer, ahogy a Vág mentén sétálgat, látja ám, hogy egy nagy, marcona ember vizes kötéllel kerget egy siheder legénykét.

2. csoport:

Először a feje felől közeledett a lóhoz, de mindjárt visszaugrott… Aztán hátulról akart felugrani a lóra.

3. csoport:

Besötétedett, mire hazakerült a vezér, de fehér lovát már messziről megismerték a tábortüzek mellett heverő kurucok. Egyedül a kóchuszár ugrott föl, és süvöltött bele az éjszakába:

– Állj, ki vagy? Mert beléd lövök!

4. csoport:

Megrázta a legényt, és messzire elpöndörítette a sátrától.

5. csoport:

Abban a percben előugrott a kóchuszár, s két karjával összenyalábolva a lándzsákat, elkiáltotta magát:

– Vágja, nagyuram a gyáva labancát!

Tíz lándzsahegy egyszerre fúrta át a testét…..

6. csoport:

…a kuruc vezér sírva borult rá a kóchuszárra, aki szelíden mosolygott a halálban.