2.3. Az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények (EGYMI) létrejöttének körülményei

1993-ban megteremtődött annak a feltétele, hogy a fogyatékkal élő gyermek és tanuló ép társaival együtt tanuljon. Az oktatási esélyegyenlőség megteremtésének szempontjából óriási előre lépés, de a kezdeti időben kedvezőtlen döntésként élték meg a szegregált intézmények. Fennmaradásukat akkoriban sok gyógypedagógus megkérdőjelezte. Valami megoldásnak lennie kell, hogy a több mint egy évszázados magyar gyógypedagógiai hagyományt követő szakemberek szakmai tudása és tapasztalata ne vesszen el. A válasz erre a dilemmára a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 2003. évi módosításában született meg, amely lehetőséget adott az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények létrehozására. Az integrációban tanuló sajátos nevelési igényű gyermekek megsegítése céljából egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény hozható létre, mely ellátja a pedagógiai szakszolgálat feladatait is (pl. utazótanári hálózat működése). Segíti a szülőt tanácsadás formájában, a pedagógust nevelő munkája során. A szolgáltatás csak különleges gondozásra jogosult szakértői vélemény alapján vehető igénybe, ha a gyermek nappali rendszerű nevelés-oktatásban részesül. (1993. évi Kt. 33. § (12) bek.) A segítő törvénykezés ellenére a módszertani központok csak lassan kezdtek megalakulni. Javarészt a szegregált intézmények éltek ezzel a lehetőséggel, megteremtve így fennmaradásuk esélyeit. Néhány intézmény szerkezeti átalakulása országszerte példaértékű vált (Meggyesné, 2009).