7.3. Az ökológiai szemléletmód a gyógypedagógiában

Az elmúlt évtizedekben, a gyógypedagógiában és a társtudományokban új szemlélet. Az emberről alkotott nézetek, az emberképről alkotott vélekedések változása befolyásolták a pedagógiai gondolkodást. A gyógypedagógia gyakorlatát erősen bírálta a korábbi deficitorientált diagnózist, a holisztikus szemlélet előretörésével a gyermeki individuum került a középpontba és mára már a gyermeket és környezetét összefüggő rendszerként értelmezik, vagyis egyre nagyobb teret hódít az ökológiai szemléletmód (Koczor, Németh, 2010). Az ökológiai szemléletmód tehát a gyermek és a környezetének kölcsönhatását veszi figyelembe a tanulási környezet kialakítása során (a feladatok szintje, mennyisége, a szöveg megfogalmazásának módja, az alkalmazott eszközök). A megfelelő tanulási környezet alakítása a tanulásban akadályozott tanulók  komplex rehabilitációs eszközeinek egyik tényezője, a korszerű tanulásszervezési eljárások, a módszerek, az egyéni fejlesztés mellett (Szabóné,2009). A tanulási környezet csak akkor lehet támogató, ha megérti a gyermeket magát és a kulturális közegét (Rapos és mtsai, 2011).