9.4.2. A belső differenciálás
A hagyományos iskolában többnyire „készre gyártottak” a tanulásszervezés formái. Kívülről határozzák meg a tartalmat (a tantárgyakat), a tanításhoz rendelt időt (óraterv), és a tanulók előrehaladása az évfolyamok meghatározott rendjében történik. A tanulócsoportok és osztályok szervezésének a szempontjai is általában adottak. A differenciálás a hagyományos iskolában a tanításmódszertanra, a tanórára korlátozódik (belső differenciálás).
A belső differenciálás felosztása a munkaformák alapján történik:
- a frontális munka,
- csoportmunka
- egyéni tanulás (individualizálás)(M. Nádasi, 1987).
Olvasnivaló
A munkaformákról további ismereteket szerezhetnek M. Nádasi Mária „Adaptív nevelés és oktatás” című könyvéből (33-53.o)
Feladat
Alkossanak csoportokat, elemezzék Englbrecht és Weigert „A belső differenciálás gyakorlati lehetőségei” című ábráját (Englbrecht és Weigert, 1999) Írjanak példákat a különböző differenciálási módszerekre a tanulásban akadályozott gyermekekre fókuszálva!
Ugyancsak a tanórai differenciálás módjának, módszerének tekinthetjük a feladatrendszerek segítségével végzett tanítást és tanulást (Báthory, 2005), mely lehetővé teszi, hogy a tanítást a tanulók képességeihez és tanulási üteméhez lehessen illeszteni. Bloom megalkotta a gondolkodás (tanulás) szintjeit, amely a tanulók teljesítményének értékelése szempontjából új gyakorlatot eredményezett. Az elvárt tudást követelményekben fejezzük ki. A követelményekből bonthatjuk le a tanulásszervezés aktuális feladatait. Vagyis Bloom taxonómiáját alapul véve differenciálni tudjuk tanári kérdéseinket, illetve alapul vehetjük a feladatok egyénre szabott összeállítása során.
Olvasnivaló
Bloom taxonómiájáról többet megtudhat a következő oldalon:
http://okt.ektf.hu/data/nadasia/file/tananyag/oktataselmelet/1_tananyag7.html