4.1. A gyógypedagógiai pszichodiagnosztika alapfogalmai

Jelen munkának nem célja a gyógypedagógiai pszichodiagnosztika mélyreható ismertetése, azonban a fejezet címében megadott téma hatékony feldolgozása lehetetlen az alapfogalmak rövid áttekintése nélkül.

A diagnosztika fogalom a pedagógiában (így a gyógypedagógiában is) az orvostudományi értelmezéstől eltérő jelentéssel bír. A pedagógiában különböző módszerek, vizsgálatok által azon intellektuális, pszichikus tényezők fejlettségének, aktuális funkcionálásának meghatározása, melyek a fejlesztés céljával összefüggőnek tekinthetők. Az eredmények, tapasztalatok adják a fejlesztés alapját (Gerebenné, 2004). A gyógypedagógiába az orvostudomány területéről a pszichológia közvetítésével került (Mohai, 2009), melynek egyik önálló területe (Gerebenné, 2004).

Az egyén képességeinek és tulajdonságainak megítélése különböző utakon, módokon lehetséges.

A gyakorlatban felmerülő diagnosztikus kérdések megközelítésére szolgáló lehetőségeket (Gerebenné, 2004 alapján):

- Státusdiagnosztika: aktuális állapot megismerése, feltárása egy adott időszakban, lehetőséget nyújt az egyén aktuális fejlettségi szintjének komplex megítélésére, illetve egyes részképességek, képességterületek fejlettségi szintjének megállapítására egy adott életkorban.

- Folyamatdiagnosztika: a nyomon követő vizsgálatok (kontrollvizsgálatok) alkalmával megvalósuló, összehasonlító jellegű (míg a státusdiagnosztika leíró jellegű), a fejlődést, a tanulási folyamatokat, az állapot változását vizsgáló eljárásmód.

- Differenciáldiagnosztika: az egyének és csoportok, a teljesítmények, a képességek és tulajdonságok közötti különbségek fejezhetők ki általa, differenciáldiagnosztikai szempont érvényesül például az ép és fogyatékos állapot elhatárolása, a pszichés fejlődés különböző zavarainak meghatározása során.

- Fejlesztési diagnosztika: erősen pedagógiai orientációjú megközelítés, a gyermek egyediségét, teljességét középpontba állító, a humanisztikus pszichológia nézetrendszerére épülő megközelítésmód, a gyermek egyéni szükségleteinek megismerése mellett összpontosít a környezet megismerésére is, a fejlődést mindig a gyermekhez, önmagához viszonyítja, nem egy normához, a fejlesztés irányának, területeinek meghatározásához feltárja a képességelőnyöket és a képességdeficiteket is.

- Pedagógiai diagnosztika: „… alapvető funkciója a pedagógiai értékelés, amely egyrészt a gyermekek, tanulók teljesítményeinek (pl. író-rajzoló mozgás, beszéd, olvasás, írás, számolás teljesítmények), a személyiség valamely tanult tulajdonságának, fejlettségi szintjének megítélését, a tanulók minősítését, másrészt az adott tulajdonság kívánt színvonalú elérésének céljából a pedagógiai folyamat tervezését (tanterv, tantervfejlesztés, tantervi értékelés) jelenti.” (Gerebenné, 2004: 99).

- Gyógypedagógiai pszichodiagnosztika: leíró jellegű megfigyelésekkel, kvalitatív és kvantitatív eljárásokkal a pszichikus képességek, funkciók, valamint a személyiség különböző dimenzióinak megismerése válik lehetővé e megközelítés által, melynek eredményeként komplex gyógypedagógiai-pszichológia diagnózis felállítására, a szükséges beavatkozások meghatározására kerül sor.