6.1. Személyiség, személyiségfejlődés

A személyiség – összetettsége kapcsán – nehezen megragadható fogalom. A személyiség témakörének átfogóbb megismerése előtt, ráhangolódásként szerepel itt e néhány meghatározás:

„A viselkedésnek, a gondolkodásnak és az érzelmeknek az a jellegzetes mintázata, amely meghatározza, hogy a személy hogyan alkalmazkodik környezetéhez” (Atkinson és mtsai, 1999: 596).

„A személyiség – a személyen belüli – pszichofizikai rendszerek olyan dinamikus szerveződése, amely az egyén jellegzetes viselkedés-, gondolat- és érzésmintáit hozza létre” (Carver és Scheier, 1998: 25).

„A személyiség átfogóbb, teljesebb fogalom az előzőeknél (egyén, egyéniség/individuum, jellem/karakter, vérmérséklet/temperamentum). A személyiségbe beletartoznak az egyedi, az individuális és a karakter-, valamint a temperamentumvonások is. A személyiségbe beleértjük azokat a sajátosságokat (adottságokat), amelyeket egy ember örököl, és azokat a sajátosságokat is, amelyek az egyén fejlődése során (a tanulás, nevelés, önnevelés hatására) alakulnak ki. Ezek a sajátosságok a személyiségben egyedi módon szerveződnek egységbe (integrálódnak), egyénien kombinálódnak (mintázatot alkotnak)” (Keményné, 2006: 68).

A személyiség alakulásával, fejlődésével kapcsolatban számos elméletet találhatunk a szakirodalomban. Jelen fejezetben három klasszikus elméletet mutatunk be. A témával kapcsolatban részletesebben olvashatnak például V. Komlósi Annamária (2006): A személyiség értelmezésének és tanulmányozásának különböző megközelítései. In: Oláh Attila (szerk.): Pszichológiai alapismeretek. Bölcsész Konzorcium, Budapest.477-533. c. könyvrészletében!

A személyiség fejlődésének elméletei (ábra: Cole és Cole, 2001 alapján saját szerkesztés)