4.3. Tanulásban akadályozott gyermekek beiskolázásának folyamata
A tanulásban akadályozottság, így az enyhe fokú intellektuális képességzavar sok esetben egyértelműen nem azonosítható még óvodáskorban. Az e populációba tartozó gyermekekre jellemző tünetek még nem annyira erőteljesek (Papházy, 2006), a konkrét teljesítményvizsgálatok eredményeként tűnnek ki inkább, illetve az iskolai tanulási helyzetekben (Gaál, 2000), mint a mindennapi óvodai élet során. Természetesen az óvodapedagógusok is tapasztalnak eltéréseket, lassabb fejlődést, feladatértési nehézségeket, figyelemkoncentrációs nehézséget, gyenge szókincset és kommunikációs készséget, stb., de ebben a korban még könnyebben és gyorsabban alakulhat a teljesítmény, beindulhat a fejlődés, kiemelten akkor, ha alacsony szocioökonómiai státuszú családból származik a gyermek.
Amennyiben a szakemberek az átfogó mentális képességek olyan mértékű elmaradását tapasztalják, mely felveti a tanulásban akadályozottság gyanúját, meghatározott protokollt kell követniük a diagnosztikus folyamatban. A lehetőségeket, teendőket a korábban már megismert 15/2013, (II. 26.) EMMI rendelet szabályozza.
A tanulásban akadályozott, enyhe fokú intellektuális képességzavart mutató gyermekek tankötelezettségének kezdetét illetően ugyanazok az elvek követendők, mint a többségi gyermekek esetében. A szükséges tudnivalókat a 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről tartalmazza. „A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik. Az a gyermek, akinek esetében azt a szakértői bizottság javasolja, további egy nevelési évig az óvodában részesül ellátásban, és ezt követően válik tankötelessé.” (2011. évi CXC. törvény, 45. §, (2)).
Az enyhe fokú intellektuális képességzavar megállapítása vagy kizárása tudatos, megalapozott, megfelelően alátámasztott szakértői döntés alapján történik. A szakemberek munkáját a 15/2013 (II. 26.) EMMI rendelet segíti, szabályozza.
„(2) A szakértői bizottság az enyhe értelmi fogyatékosságot csak abban az esetben állapíthatja meg, ha azt a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 4. § (3) bekezdés e) pontjában foglaltak alapján, az e rendelet 4. melléklete szerint kiállított orvosi adatlap adatai vagy a gyermek fejlődése (3) bekezdés szerinti folyamatos figyelemmel kísérésének adatai igazolják.
(3) Ha az orvosi adatlap adatai és a szakértői bizottság eljárása során készített orvosi szakértői vélemény, valamint a pedagógiai, továbbá pszichológiai vizsgálat során kialakított elsődleges képességbecslés alapján valószínűsíthető az enyhe értelmi fogyatékosság, a gyermeknek folyamatos figyelemmel kísérésben kell részt vennie. A folyamatos figyelemmel kísérés ideje alatt a gyermek, tanuló a lakóhelye szerinti vagy a választott óvodában, illetve általános iskolában a többi gyermekkel, tanulóval együtt vesz részt az óvodai nevelésben, iskolai nevelésben-oktatásban. A folyamatos figyelemmel kísérés a pedagógiai, illetve a pszichológiai vizsgálatot követő hónapban indul, és ha az adott nevelési év, tanév végéig még legalább hét hónap hátravan, a tanév végéig, ha kevesebb, mint hét hónap van hátra, a vizsgálatot követő nevelési év, tanév feléig tart. A folyamatos figyelemmel kísérés ideje alatt a gyermek vizsgálatát a statisztikai adatszolgáltatás során is lezáratlan vizsgálatként kell nyilvántartani.” (15/2013 (II. 26.) EMMI rendelet, 21. §).
Feladat
Három-négyfős csoportokat alkotva készítsenek egy rövid megfogalmazást arról, hogyan mondanák el a szülőknek, hogy a gyermek vizsgálatát végző diagnosztikus team a folyamatos figyelemmel kísérés mellett döntött (mit mondanának, hogyan magyaráznák el a szülőknek, hogy mit jelent ez, mit mondanának, hogy mi fog történni a tanulóval, stb.)! Mutassák be a csoportnak a munkájukat!
Csákvári és Mészáros (2012) munkájában részletes összefoglalást találhatunk az értelmi fogyatékosság diagnosztikus protokolljával kapcsolatban, életciklusok szerinti lebontásban. Témánkhoz kapcsolódóan a tanköteles korba lépés, beiskolázás esetén szükséges vizsgálatokat összefoglaló részt emeltük ki az összefoglalásból (szó szerinti kiemelés, a táblázatban szereplő információk annyiban kerültek módosításra, hogy az eredeti táblázatban a „hazánkban jelenleg nem elérhető, hiánypótló eljárásokat kékkel jelöltük” részeket kihagytuk).
| TEVÉKENYSÉGEK (A VIZSGÁLAT TARTALMA) | MÓDSZEREK | ESZKÖZÖK | SZEMÉLYI FELTÉTELEK, KOMPETENCIÁK |
| A vizsgálat előzményeinek feltárása | |||
|
|
|
|
| A személyes vizsgálat részei | |||
| Testi fejlettség, érzékszervi működés és neurológiai állapot felmérése, pszichés státusz leírása |
|
|
Gyermekgyógyász, gyermek-neurológus, -pszichiáter |
| A megjelenés, magatartás, mozgás, figyelem, kommunikáció és nyelv, játék színvonalának leírása kötetlen és strukturált helyzetben |
|
|
|
|
Képességek vizsgálata – kiemelt területek
|
|
1. Intelligenciatesztek
2. Nyelvi tesztek
3. Perceptuális-motoros tesztek
|
|
|
Az iskolai oktatásra való felkészültség és alkalmasság vizsgálata:
|
|
|
|
| A személyiség, a szociális-adaptív viselkedés vizsgálata |
|
|
|
Vizsgálatok a tanköteles korba lépés, beiskolázás esetében
(táblázat forrása: Csákvári és Mészáros, 2012: 44-46)
A szakemberek találkozhatnak olyan szülőkkel, akik látják, tapasztalják, hogy gyermekük lassabban, másként fejlődik, és olyan szülőkkel is, akiknek nincs problémabelátásuk, elzárkóznak attól, hogy gyermekük pl. gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézménybe járjon. „Pszichológiai szempontból viszont nagyon fontos a szülő belátáson alapuló együttműködésének és egyetértésének elérése a gyermek iskolázását illetően, mert ha az elkövetkezendő 8-10 évben a szülő ellenségesen viszonyul az iskolához, akkor ez negatívan fog kihatni a gyermek tanulási motivációjára is” (Lányiné, 2009: 208).