9.1. Bevezetés a differenciálás fogalmába

A tanulásszervezés tekintetében a differenciálás egyrészt pedagógiai szemlélet, másrészt pedagógia gyakorlat. Szemléletként a pedagógus érzékenységét fejezi ki a tanulói különbségek felé, gyakorlatként a különbségekhez való illeszkedést (adaptálást) próbálja megvalósítani. (Báthory, 2005).

Szűkebb értelmezés szerint a differenciálás lényege az egyéni képesség-, fejlettségi szint és a személyiségi tulajdonságok eltéréseihez igazodó fejlesztő eljárási módok érvényesítése az oktatás folyamatában. Az oktatási folyamat szervezése a tanulók differenciált tevékenykedtetésére épül a feladatrendszerek eltérő fejlesztő hatásának figyelembe vételével, igazodva az ismeretelsajátítás ütemében a fejleszthetőség és taníthatóság egyéni különbségeihez, felhasználva a differenciált munka tanórai és tanórán kívüli szervezeti lehetőségeit. A differenciált pedagógiai munka célja eljuttatni a tanulókat az egyéni képességek szerint elérhető ismeretelsajátítási szintre (Lappints 2002, Loránd 1995, Nádasi 1986 idézi Hanák, 2011).

Azt a pedagógiai funkciót, amely a tanulással kapcsolatos egyéni és csoportkülönbségek figyelembevételét írja elő a tanítási-tanulási folyamat minden mozzanatára nézve, differenciálásnak nevezzük (Báthory, 2000).