A beszédfogyatékosság, beszédzavar és beszédhiba értelmezése

A beszédfogyatékosság: a beszéd- és nyelvi teljesítmények súlyos zavarai, amelyeknek a hátterében elsősorban biológiai/organikus, funkcionális okok állnak, és csak intenzív, szakszerű segítségnyújtással javítható. A beszédfogyatékosság megjelenhet a beszédfejlődés kiterjedt és hosszan tartó elmaradásában, a beszédfolyamatosság, a beszéd- és hangképzés sérüléseiben, valamint az olvasás, írás megtanulásának és alkalmazásának akadályozottságában.[1]

A beszédfogyatékosok közé tehát azok az ép hallással rendelkező gyermekek tartoznak, akiknél a beszédfejlődés menete nem indul meg, kórosan késik, vagy valamelyik területen rendellenesen működik. A beszédfogyatékosság egyes csoportjai hátrányt jelentenek a gyermek mindennapjaiban, míg mások jelentősen gátolják az emberi kapcsolatrendszert, a társadalomba történő beilleszkedést és az ismeretszerzést. A beszédfogyatékosságnak vannak egyértelműen megnyilvánuló tünetei (pl. artikulációs), látens tünetei (beszédértési, beszédészlelési probléma) és a kommunikációs nehézségből fakadó másodlagos pszichés tünetei (magatartási zavarok).

A beszédzavar: elsősorban a beszédszervi központ fejlődési és működési akadályozottsága következtében jön létre, ami egyidejűleg érinti a kommunikációs teljesítmények több területét, a hangzó-kifejező beszédet és a nyelvi működést is, azaz a fonológiai, morfológiai, szintaktikai és szemantikai szerveződést. Hátterében sok ok állhat, a tünetei pedig különféle kombinációkban, különböző életkorban jelennek meg, és általában hosszan fennmaradnak. A beszédzavarok közé tartoznak a korán feltűnő beszédfejlődési elmaradások, majd a beszéd alakulásának későbbi szakaszában fellépő artikulációs és ritmuszavarok, valamint a nyelvi fejlettség eltérései. A fejlesztés logopédus vezetésével történik.[5]

A beszédhiba: a beszéd valamely tényezőjének enyhébb zavara, a beszédbeli akadályozottság legenyhébb formája. Ide tartoznak a beszédhangok képzésének eltérései, amikor a hiba hátterében a beszéd és a nyelvi fejlődés lassúsága, a beszédszervek ügyetlensége, a hallási észlelés gyengesége valószínűsíthető. Tünetei a hangzó beszéd artikulációs hibáiban, a nyelv érési folyamatainak lassúságában nyilvánulnak meg. A beszédhibás gyermekeket célszerű logopédiai kezelésben részesíteni, a minél korábbi életkorban nyújtott logopédiai kezeléssel eredményesen fejleszthetők.[6]

Élettani beszédhibák: az ép gyermekek beszédfejlődésének hároméves kor körül megjelenő fejlődési jelenségei. Az élettani beszédhibák különösebb kezelés nélkül rendeződnek.

• Élettani pöszeség
• Élettani dadogás