A mozgáskorlátozott gyermekek csoportjai
A mozgáskorlátozottság csoportosítása többféle szempont alapján történhet: (1) kóreredet (pl. központi idegrendszeri, csontrendszeri); (2) a tünetek jellege (pl. petyhüdt); (3) a sérülés keletkezésének ideje (veleszületett, szerzett); (4) súlyosság; (5) testtájak (pl. csípő, térd, gerinc).
Gyógypedagógiai szempontú csoportosítás
A gyógypedagógiai szempontú csoportosítás pedagógiai megközelítésű, ami a betegség következtében kialakult mozgásképet veszi alapul. A nevelés szempontjából osztályozza azokat a mozgáskorlátozottakat, akiknél az oktatás-fejlesztés, a mozgás rehabilitációja sok azonosságot mutat. A felosztás a betegség által kiváltott klinikai tünetegyüttes alapján történik. Ez alapján a fő mozgáskorlátozottsági kategóriák a következők:
- Végtagredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok
A végtagredukciós rendellenességek körébe a végtagok részleges vagy teljes hiánya tartozik, amely bármelyik végtagra kiterjedhet, és lehet veleszületett vagy betegség, baleset következtében később szerzett végtaghiány. A hiányzó végtagot művégtaggal lehet pótolni, aminek használatára meg kell tanítani a gyermeket. Egyoldali felső végtag hiány esetén a gyermek az ép karját fogja használni, de ügyelni kell arra is, hogy a meglévő csonkot is használja. Fontos szempont, hogy a gyermek a csonkkal képes érezni, a művégtaggal nem.
- Petyhüdt bénulást okozó kórformák
Ide tartoznak mindazok a mozgásszervi elváltozások, amelyeknél az izomzat tónusa normál nyugalmi körülmények között is kórosan csökken, petyhüdté válik. A mozgás pontos végrehajtását az izomzat gyengesége akadályozza. Lehet az izom tónusa gyengébb, tónustalanabb, petyhüdt, lehet teljesen tónustalan, de lehet feszesebb is a normál tónusnál.
- (Korai) agyi károsodás következtében kialakult mozgás-rendellenességek
A leggyakoribb központi idegrendszeri sérülés a korai agykárosodás, melynek latin neve: cerebralis paresis (CP). A károsodás bekövetkezhet a terhesség ideje alatt a magzati életben, a szülés közben vagy közvetlenül a szülés után. Azért nevezzük korai agyi károsodásnak, mert a kórokozó a még kialakulatlan, éretlen agyat érinti. A mozgás-rendellenesség típusát meghatározza, hogy a sérülés az agy melyik területét vagy területeit érinti. A kórfolyamat kiterjedhet egyoldali alsó és felső végtagra, a két alsó végtagra vagy mind a négy végtagra. A korai agykárosodás tüneteinek főbb jellemzői: (1) izomtónus változás (feszes, váltakozó, gyengült); (2) koordináció- és egyensúlyzavar; (3) a humánspecifikus mozgások zavara, akadályozottsága, esetleg képtelensége; (4) kóros tartásformák, deformitások; (5) a beszéd motoros szerveinek érintettsége.
- Ortopédiai elváltozások és egyéb eredetű mozgás-rendellenességek
Az ortopédia körébe tartozó elváltozások egy része elsődleges mozgásszervi betegségként jelenik meg, másik része pedig következményes rendellenességként, valamelyik mozgásszervi megbetegedés tüneteként. A mozgáskorlátozottság kísérői lehetnek a különböző gerincelváltozások, tartási rendellenességek.
Az egyéb eredetű mozgás-rendellenességek közé azok az elváltozások tartoznak, amelyek az eddigi kategóriák egyikébe sem sorolhatók. Ezek származhatnak az ízületek veleszületett vagy szerzett elváltozásaiból, a csontrendszer betegségeiből vagy lehetnek reumatológiai eredetű elváltozások. A mozgáskorlátozottsághoz a megváltozott mozgás, az izomegyensúly eltolódása, a végtagok deformitása miatt gyakran társul következményes gerincelváltozás.