Hallássérült gyermekek nevelése többségi óvodában

Hazánkban a hallássérült gyermekek óvodai nevelése a hallássérült gyermekekkel foglalkozó speciális óvodában, szegregáltan vagy az ép gyermekekkel együtt a lakóhelyhez közeli többségi óvodában, integráltan valósulhat meg. Amennyiben a többségi óvoda vállalta a látássérült gyermek nevelését, a feladatvállalást fel kell tüntetni az óvoda alapdokumentumaiban, így az alapító okiratban és a helyi pedagógiai programban.

A hallássérült gyermekek óvodai nevelése során a központi feladat a korai pedagógiai és audiológiai gondozásra építve a nyelvi kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése, a hallás és a hangos beszéd aktív használatának fejlesztése és szükség esetén a diszfázia[1] prevenció. A fejlesztés eredményességét alapvetően meghatározza, hogy a hallássérült gyermek beszédmegértését, beszédkészenléti állapotát mi jellemzi az óvodába lépés időszakában. Ezt egyrészt a hallásállapot, másrészt egyéb tényezők (pl. kognitív és pszichés állapot, szociokulturális környezet korai és optimális pedoaudiológiai ellátás) befolyásolják. Az anyanyelvi fejlesztés az óvodai élet egész napi tevékenységében megjelenik, melynek során segíteni kell a gyermek szocializációját. A hallássérült gyermekekre az adott intézmény pedagógiai programjában előírt kommunikációs forma vonatkozik, de kívánatos, hogy a (gyógy)pedagógus oly mértékben jártas legyen a jelnyelv használatában, hogy azt szükség esetén fel tudja használni a gyermekekkel való kommunikációban és a hallássérült szülőkkel való érintkezésben.

A hallássérült gyermekek óvodai nehézségeinek csökkentésében a hallássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus (a szurdopedagógus) segítségére lehet támaszkodni.

A hallássérült gyermekek integrált nevelésére akkor van lehetőség, ha a Hallásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság a szakértői véleményben az óvodai nevelés ezen formájára javaslatot tesz.