A beszéd-rendellenességek csoportjai

A WHO a beszédfogyatékosságot mint az ember pszichés képességeinek egyfajta zavarát a jelenségek sokaságát hangsúlyozva gyűjtőfogalomként értelmezi. A beszéd-rendellenesség besorolása valamelyik csoportba vizsgálati/diagnosztikus feladat, csak szakember végezheti, ami gyakran más szakemberek (orvos, pszichológus, a gyermekkel foglalkozó pedagógus) véleményét is figyelembe veszi. A modern gyógypedagógiai gondolkodás szerint a besorolás nem végleges, hanem a fejlődés dinamikus folyamatának egy aktuális állapota, amelyről a gyermek magasabb kommunikációs szintre juthat a fejlesztési, nevelési és oktatási segítség eredményeként.

A beszéd-rendellenességek csoportosítása a tünetek alapján:

• A beszéd és nyelvi fejlődés zavarai
  Megkésett beszédfejlődés: Az anyanyelv elsajátításának üteme változó. Megkésett beszédfejlődés gyanúja áll fenn, ha az ép értelmű és ép érzékszervű gyermek hároméves kora után kezd el beszélni, és beszédfejlődése hároméves korában elmarad az életkori és egyéni képességeknek megfelelő beszédszinttől. Megállapítása a logopédus feladata.
  Fejlődési diszfázia: Súlyos beszédfogyatékosság, ami a beszéd- és nyelvi fejlődés akadályozottságában mutatkozik meg. A beszéd és a nyelv fejlődésének zavarát együttesen jelenti.

• Az artikuláció zavarai
  Pöszeség (diszlália): a beszédhangok helytelen ejtésének, tisztaságának olyan zavara, amelyre jellemző az ép hallás és ép beszédszervek mellett megjelenő artikulációs zavar. A tünet jellege szerint lehet kihagyás (alália), felcserélés (paralália), vagy torzítás (diszlália).
  Orrhangzós beszéd: A tiszta hangképzést biztosító anatómiai szerkezet eltérései miatt (pl. ajak- és szájpadhasadék vagy orrban, orrgaratban lévő akadály miatt) a beszédhang hangszínének megváltozásáról van szó. A beszéd elveszti csengését és jellegzetesen dünnyögő, orrhangzóssá, gyakran nehezen érthetővé válik.

• A beszéd folyamatosságának zavarai
  Dadogás: A beszéd összerendezettségének zavara, amely a ritmus és az ütem felbomlásában és a beszéd görcsös szaggatottságában jelentkezik. A folyamatos beszédet megszakítások jellemzik a hang, a szótag, a szó vagy a mondat egyes részeinek ismétlése által. A dadogó gyermek légzése egyenetlen, egész testével segíti a hangképzést.
  Hadarás: A beszéd ritmusának és ütemének zavara, melyre jellemző a rendkívüli gyorsaság, a hangok, szótagok kihagyása, a pontatlan hangképzés, a monotónia és a szegényes szókincs. Az első jelek már óvodáskorban felismerhetőek, de a tünetek teljes köre az iskoláskorra alakul ki.

• A hangadás rendellenessége
  Rekedtség (diszfónia): Többnyire szervi okok következményeként alakul ki, de nem minden esetben, mivel a környezeti, a pszichés okok is eredményezhetik a fátyolos, rekedt hang létrejöttét.

• A kialakult beszéd zavara
  Mutizmus: Választott némaság. A korábban már jó szinten beszélő gyermek bizonyos helyzetekben vagy feltételek között nem szólal meg. A fellépő tünetek hirtelen jelentkeznek, minden azonosítható ok vagy előzmény nélkül. A gyermek, maga dönti el, hogy kit vesz be a kommunikációs körbe.
  Afázia: Olyan nyelvi zavar, amely a beszédfejlődés befejeződése után lép fel és a már kialakult beszéd részleges vagy teljes elvesztését jelenti, valamilyen sérülés vagy betegség következtében. A sérülés helyétől és kiterjedtségétől függően leginkább a hangos beszéd vagy a beszédmegértés teljesítményei károsodnak.

• Az olvasás- és írásteljesítmény zavara
  Diszlexia: Az olvasás zavara, amelynek jellemzője, hogy a gyermek az olvasás-írás tanulásában jóval elmarad az intelligenciaszintje és a tanulásba fektetett erőfeszítések mértékétől.
  Diszgráfia: írás, helyesírászavar, amely együtt járhat a diszlexiával. Az írómozgásokra jellemző a rossz kéztartás, az íróeszköz helytelen, görcsös fogása.

Óvodáskorban diszlexia-diszgráfia veszélyeztetettségről beszélünk.[1]