Fogyatékosság, fogyatékos személy fogalmának értelmezése
Fogyatékosság: A fogyatékosság a gyógypedagógia alapfogalma. A fogyatékosság jelöli meg azt a tulajdonságot vagy tulajdonságcsoportot, ami alapján a gyermek gyógypedagógiai ellátást igényel. A fogalom jelentése és terjedelme nagyon változó tartalommal bír. A fogalom értelmezése függ például az egyén fizikai és társadalmi környezetétől, attól, hogy az adott társadalomban, hogyan gondolkoznak a fogyatékosságról, kit tekintenek fogyatékos személynek. A fogyatékosság vonatkozhat egy tulajdonságterületre, egy területen belül egy vagy több tulajdonságra, de vonatkozhat több területre és több területen több különböző tulajdonságra is.[1]
Az egyes tudományok mindig igyekeztek a saját szempontjukból legfontosabbnak vélt kritériumok alapján a gyakorlati tevékenységük alapját nyújtó definíciót megalkotni.
A legáltalánosabb meghatározás: „biológiai állapot megváltozása, a testi, idegrendszeri tulajdonságterületek körében fennálló visszafordíthatatlan sérülés, károsodás, defektus.”[2]
Szociológiai megközelítés: eltér az orvosi-biológiai alapon történő megközelítéstől, és elsődlegesen abból indul ki, hogy a fogyatékosság társadalmilag határozható meg. Mint ahogy Foucault mondja: „a betegségnek csak olyan kultúrában van valósága és értéke, amely betegségként ismeri fel”.[3] A fogyatékosság tehát nem tekinthető csupán egy ténynek, hanem viszony és érték, és ennek megfelelően, a társadalmi értékelésből ered, hogy a jelenséget fogyatékosságnak értelmezi a társadalom vagy nem. A személyiség sorsát annak társadalmi következményei, valamint társadalmi-pszichológiai realizálása és nem önmagában a fogyatékosság dönti el.[4]
A fogyatékosság FNO[5] szerinti értelmezése: „A fogyatékosság a károsodásokat, a tevékenység akadályozottságát és a részvétel korlátozottságát felölelő gyűjtőfogalom. Egy kóros egészségi állapotú egyén, valamint kontextuális (környezeti és személyes) tényezői közötti kölcsönhatás negatív oldalát jelöli meg.”[6]
Fogyatékos személy: „az a személy, aki tartósan vagy véglegesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi, pszichoszociális károsodással - illetve ezek bármilyen halmozódásával - él, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja.”[7]
Azokat az embereket tekintjük tehát fogyatékos személyeknek, akiknek támogatásra van szükségük szükségleteik kielégítéséhez, képességeik fejlesztéséhez és gondolataik kifejezéséhez annak érdekében, hogy a társadalmi életben részt tudjanak venni.
Internetes olvasnivaló
[1] Illyés Sándor (2000): A magyar gyógypedagógia hagyományai és alapfogalmai. In: Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógiai alapismeretek. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, Budapest. 17-38. o.
[2] Illyés Sándor (2000): A magyar gyógypedagógia hagyományai és alapfogalmai. In: Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógiai alapismeretek. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, Budapest. 25. o.
[3] Foucault, M. (2000): Elmebetegség és pszichológia. A klinikai orvoslás születése. Corvina Kaidó, Budapest. 62. o.
[4] Vigotszkij, L., Sz. (1987): A defektológia alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest. 31. o.
[5] FNO: A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása
[6] Egészségügyi Világszervezet (2004): FNO ‒ A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása. OEP-ESZCSM, Medicina Könyvkiadó, Budapest.
[7] 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról, 4. § (a) bekezdés