A látássérülés keletkezésének ideje alapvetően meghatározza a látássérült gyermek speciális szükségleteit, további életútját. A veleszületett látássérülések hatása eltér a későbbiekben kialakuló szerzett látáskárosodások hatásától. A különböző pszichológiai vizsgálatok szerint az ötéves életkor döntő jelentőségű, mivel ekkorra már az alapfunkciók (nagymozgás, finommozgás, beszéd, önkiszolgálás, szenzomotoros integráció, szociális készségek, értelmi-gondolkodási funkciók) nagyrészt kialakulnak. A látássérült gyermek az ötéves korig szerzett vizuális élményeket jól tudja hasznosítani a későbbi életkorban.
|
Mozgásfejlődés
|
- A veleszületett látássérült csecsemők mozgásfejlődése 2-3 hónapos kor után másképp alakul, mint a látó gyermekeké, ami megmutatkozik bizonyos alapmozgások elsajátításának időbeli eltolódásában, a finommozgás, a manipuláció sajátos alakulásában és a mozgásos passzivitásban.
- A vizuális ingerhez kötött mozgások (pl. a kezek nézegetése, forgatása; tárgyak ütögetése; hason fekvésben a fej emelése és fordítása) nem jelennek meg időben.
- A dinamikus hely- és helyzetváltoztató mozgásformák (átfordulás, kúszás, mászás, felülés, felállás, járás) kialakulása több hónapos eltolódást és a megszokott sorrendtől való eltérést mutat. Az önálló járás például kb. 20-24 hónapos korra alakul ki. A mászás gyakran elmarad, vagy a járás elsajátítása után jelenik meg.
- A statikus mozgásformák, amelyek főleg az egyensúlyi helyzet megtartására irányulnak, nem mutatnak nagyfokú eltérést.
- Az aliglátó és egyes gyengénlátó kisgyermekek szem-kéz koordinációja és a tárgyak után történő nyúlása nem a megszokott módon és ütemben fejlődik.
- A kezek nézegetése, mivel azok nem elég kontúrosak, sokszor nem kelti fel a csecsemő érdeklődését.
- A tárgyak után történő nyúlás sokszor pontatlan.
|
|
Térérzékelés és testséma
|
- A látás hiánya miatt az átlagosnál hosszabb időt, több érzékleti tapasztalatot igényel, és sajátságos módon fejlődik.
- Saját testének, testrészeinek elhelyezkedését a térben és a térben elhelyezkedő tárgyak között az épen maradt érzékelési módok felhasználásával tudja megtapasztalni.
- A tér felfedezése és a téri fogalmak megismerése aktív, mozgásos tapasztalatokra épül.
- A vak kisgyermekeknél gyakran tapasztalható félelem és passzivitás, ami nem kedvez a térismeret fejlődésének. Ugyanakkor a biztonságos helyváltoztató mozgáshoz a térérzékelés fejlődése elengedhetetlen.
|
|
Szociális kompetencia
|
- Az elsődleges szociális környezet, a család is sérülhet a fogyatékos gyermek születésekor.
- A szülőknek fel kell dolgozniuk, hogy látássérült gyermekük született. Sokszor a kétségbeesés vagy bűntudat miatt a szülők nem fogadják el gyermekük látássérülését.
- A szülők túlzott féltéssel vagy túlzott követelményekkel reagálhatnak, ami a gyermekben negatív énképet vagy agresszív válaszokat alakíthat ki.
- A családok túlféltő vagy elutasító attitűdje személyiségtorzító hatású lehet.
- A szülőknek fel kell dolgozniuk, hogy a gyermekük nem néz az arcukba, nem reagál mosollyal a közeledésükre. Ezek a reakciók teljesen természetesek egy vak gyermek esetében, de a szülők sokszor elutasításként értelmezik, szülői szerepüket alulértékelik, ami károsan hat az anya-gyermek közötti interakcióra.
- Amennyiben a vak gyermek környezete nem tudja megfelelően igényeit kielégíteni, fennáll a veszélye annak, hogy a vak gyermek nem sajátítja el az alapvető szociális készségeket.
- Szociális kompetenciája nem alakul megfelelően. Szüleihez fűződő viszonyát sajátos függőségi viszony jellemzi.
- Nehezen fogadja el a számára ismeretlen emberek közeledését, új helyzetekhez nem tud alkalmazkodni.
- A korai szakszerű tanácsadás és terápia ezen a területen különösen meghatározó, hiszen a szocializáció elsődleges színtere a család, és az anya-gyermek kapcsolat az egész életre kihat.
- A látássérült gyermekek esetében előforduló viselkedési és magatartászavarok gyakran másodlagos lelki sérülések tünetei, amelyeket a gyermek nehézségeinek meg nem értése, a türelmetlenség, a túlzott elvárások, a halmozódó kudarcok okoznak.
|
|
Beszédfejlődés
|
- A beszédfejlődés terén a látássérülés viszonylag kevés elmaradást okoz.
- Az első szavak megjelenése kisebb mértékű késést mutat, mivel a személyekkel, tárgyakkal és eseményekkel kapcsolatos fogalmak megtanulásához látás hiányában ‒hallásra, tapintásra, szaglásra, ízlelésre támaszkodva ‒ több tapasztalatra van szüksége a gyermeknek.
- Gyakran megfigyelhető a vak gyermekeknél a személyes névmások helytelen használata. E/1. személy helyett E/3. személyben beszélnek, ami az éntudat kialakulásával mutat szoros összefüggést. Az „én” elkülönülése a külvilágtól az átlagosnál későbbi életkorban jelentkezik. Az éntudat fejlődésével azonban a személyes névmások helyes használata is kialakul.
|
[1] A táblázat Kovács Krisztina (2000): Látássérült gyermekek az óvodában és az iskolában és Hegyiné Honyek Katalin (2006): Ajánlások látássérült gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez című munkájának felhasználásával készült.