Az értelmi fogyatékos gyermekek csoportjai

Az értelmi fogyatékosság mértékét hagyományosan intelligenciatesztekkel határozzák meg. Ezeket más vizsgálatok is kiegészíthetik, így például a tájékozódó skálák az adott környezethez való szociális adaptációról. Az intellektuális képességek és a szociális adaptáció a rehabilitáció és a fejlesztések hatására idővel pozitívan változhatnak.

A jelenleg használatos súlyosság szerinti klasszifikáció az APA (American Psychiatric Association, Amerikai Pszichiátriai Szövetség) szerint az értelmi fogyatékosságok négy csoportját különíti el:

• enyhe (75–50 közötti IQ) az értelmi fogyatékos populáció kb. 85%-a;
• mérsékelt (55–35 közötti IQ) az értelmi fogyatékos populáció kb. 10%-a;
• súlyos (40–20 közötti IQ) az értelmi fogyatékos populáció kb. 3-4%-a;
• igen súlyos (25 alatti IQ) az értelmi fogyatékos populáció kb. 1-2%-a.

(Megjegyzés: Az IQ-tartományok, az egyes kategóriák között átfedések vannak.)

Az értelmi fogyatékosok csoportja három fő tulajdonsággal jellemezhető:

• Normál övezet alá eső intellektuális működés: ez a kritérium hangsúlyozza az értelmi fogyatékosság intellektuális természetét.
• Az adaptív működés vagy a személyes és szociális önellátáshoz megkövetelt napi tevékenységek teljesítéséhez szükséges képességek működésének deficitje: ez a kritérium utal a kommunikációs készség, a szociális önellátáshoz szükséges képességek (pl. étkezés, öltözködés, tisztálkodás), illetve a szabályok követésére, munkára és a másokkal való játékra való szocializáltság területén mutatott jelentős fejlődésbeli elmaradásokra. Az értelmi fogyatékos ember másoktól való nagyobb függőségét fejezi ki. Jellemzője a társadalmi támogatásra való ráutaltság, nehezebb beilleszkedés, az önálló életvezetésre való alkalmasság korlátozottsága vagy teljes hiánya.
• Korai kezdet: ez a kritérium elkülöníti az intellektuális képességzavart a felnőttkorban kezdődő degeneratív betegségektől (pl. Alzheimer-kór) és a felnőttkori koponyasérülésektől.[1]