Skip navigation

A látássérült gyermekek legfontosabb jellemzői

A következő táblázat a gyengénlátás és aliglátás óvodáskori gyanújeleit foglalja össze.

Lényeges megjegyezni, hogy a felsorolt jelek nem minden gyermeknél jelentkeznek. Vannak például olyan gyermekek, akik csekély látásmaradvánnyal jól közlekednek, ezért ha az óvodában a látássérülés gyanúja fennáll, minél előbb szakorvosi vizsgálatot kell kérni. Az esetek többségében szemüveggel lehet korrigálni a látást. Amennyiben azonban a látássérülés eléri a gyengénlátás határát, lényeges, hogy a gyermek a Látásvizsgáló Bizottsághoz kerüljön, ahol a gyermek sajátos nevelési igényét szakértői véleménnyel is megállapítják.

 

1. Látásélesség távolra és közelre

A gyermek:

  • a felé közeledő személyt csak 1-2 cm-ről, vagy közelebbről ismeri fel, ha az nem ad hangot (gyakran „nem köszön előre” ismerőseinek);
  • arcmimikára és gesztusokra (mosolygás, rosszalló arckifejezés, bólintás, fejcsóválás stb.) hang kíséret nélkül nem reagál, csak ha az illető arcát szemmagasságban és fél méteren belül láthatja;
  • az óvoda falára kitett rajzokat, illusztrációkat nem látja, csak ha közel mehet hozzájuk;
  • játékait összeszedi, de gyakran nem veszi észre az apróbb tárgyakat;
  • ha játékai leesnek és tőle elgurulnak, nem tudja azokat megkeresni, csak szóbeli segítséggel, gyakran tapogatva keres;
  • kirándulások, séták alkalmával megfigyelhető, hogy nem látja a madarakat, rovarokat, repülőgépet, fákon a virágokat, utcai objektumokat (pl. jelzőlámpákat);
  • a játékokat, tárgyakat közelről nézegeti (méretüktől függően 5-10 cm-re a szem előtt);
  • a zsúfolt, pasztellszínű, nem kontúros képeken nem ismeri fel annak részleteit;
  • az apróbb képeket, ábrákat (1-2 cm-es) nem ismeri fel közelről sem, esetleg csak orrsúroló nézegetéssel.

2. Fényérzékenység

A gyermek:

  • csak erős helyi megvilágításban látja az ábrákat, képeket;
  • szekrényben, asztal alatt, félhomályos helyen nem tud jól tájékozódni, ruháit, játékait tapogatással keresi;
  • fényes felületekről visszaverődő fény, napsütés, televízió hatására, hunyorog, pislog, könnyezik, elfordul;
  • képek nézegetésekor karjával eltakarja a fényforrást.

3. Színlátás

A gyermek:

  • a tárgyak, képek színeit nem ismeri fel: nem tud szín alapján válogatni, csoportosítani, nem tudja megnevezni a színeket;
  • vannak olyan színek, melyeket gyakran téveszt, vagy nem ismer fel: kék-sárga, piros-zöld;
  • a feketével kevert, sötét színek között nem tud különbséget tenni (sötétkék, sötétbarna, sötétlila, mélybordó, sötétzöld), esetleg csak erős helyi megvilágításban.

4. Kontrasztérzékenység

A gyermek:

  • csak a hátterétől erősen elütő színű képeket ismei fel;
  • mintás, alacsony kontrasztot adó szőnyegen nem veszi észre játékait;
  • a kontúros képeket könnyebben felismeri (ha az ábrákat vastag fekete vonallal körülrajzolták).

5. Látótér

A gyermek:

  • valamelyik irányból (alulról, felülről, bal-, vagy jobboldalról) felé nyújtott tárgyat nem veszi észre;
  • gyakran nekimegy szokatlan helyen lévő tárgyaknak, felbotlik bennük;
  • képek, tárgyak nézegetésekor egyik oldalra fordítja fejét, csak egyik szemével nézi azokat;
  • ismeretlen helyen mozgása félénk, bizonytalan.

6. Szemmozgások

A gyermek:

  • szemével nem tudja követni a guruló tárgyakat (pl. labdát, kisautót);
  • nem tud fixálni a tárgyakra, feje és/vagy szemei önkéntelenül mozognak.

7. Szem-kéz koordináció

A gyermek:

  • önállósága az öltözködésben, eszközhasználatban nagyfokú elmaradást mutat;
  • a felé dobott labdát nem tudja elkapni;
  • nem szeret rajzolni, önmagától nem választja ezt a tevékenységet;
  • színezésnél még nagycsoportos korában is feltűnően kimegy az ábra körvonalaiból;
  • vonalkövetése nagyon lassú, gyakran letér az előrajzolt mintáról;
  • ábrákat pontatlanul másol, a vonalakat nem illeszti egymáshoz pontosan;
  • emberrajza elnagyolt, nem részletes, a testrészek nem, vagy nem a megfelelő helyen érintkeznek egymással;
  • rajzoló mozdulatai hevesek, darabosak, nem tudja időben megállítani a mozgást, vonalai esetleg reszketősek, nem elég erős a nyomatékuk, nem tudja vizuálisan kontrollálni azokat.


[1] A táblázat Kovács Krisztina (2000): Látássérült gyermekek az óvodában és az iskolában című munkájának felhasználásával készült.