Magatartászavarral rendelkező gyermekek nevelése többségi óvodában

A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 4. § 25. bekezdése alapján az egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem vagy magatartásszabályozási zavarral) rendelkező gyermekek sajátos nevelési igényűek, így ők is különleges bánásmódot igényelnek.

Hazánkban a statisztikai adatok szerint az óvodai integrált-inkluzív nevelésben a magatartászavarral rendelkező gyermekek száma növekvő tendenciát mutat. A többségi óvodákban a sajátos nevelési igényű gyermekek közül a legnagyobb számban a magatartászavarral rendelkező gyermekek vannak.

A magatartás-, viselkedés- és beilleszkedési zavarokkal küzdő gyermekek is gyógypedagógiai segítséget igényelnek. Az óvoda egyik legfontosabb feladata a szocializáció, így alkalmazkodást kíván meg az általa előírt norma- és szabályrendszerhez. A sikeres alkalmazkodáshoz azonban a gyermekeknek el kell érniük egy bizonyos szocializáltsági szintet, azaz képesnek kell lenniük társas kapcsolatok kialakítására, a gyermekcsoportba való beilleszkedésre. Azok a gyermekek, akiknek a szocializációja sérül, azaz a környezetükbe való beilleszkedésüket valami akadályozza, állandó konfliktusba kerülhetnek az óvodai szabályrendszerrel, társas viszonyaikban zavar keletkezhet. Amennyiben ezek mértéke meghaladja az óvodapedagógus, a gyermekcsoport, a szülők által tolerálható szintet, a gyermek problémássá válik az intézmény számára.

A többségi pedagógiai gyakorlat számára gyakran komoly gondot jelent a magatartás-, viselkedés- és beilleszkedési zavarokkal rendelkező gyermekekkel való bánásmód. Az intézményen belüli segítségnyújtás lehetőségei korlátozottak, és sokszor az óvodapedagógus nem is képes a probléma megoldására. Ilyenkor a nevelési tanácsadó segítségét lehet kérni. Amennyiben a probléma meghaladja a nevelési tanácsadó kompetenciáját, akkor a nevelési tanácsadóból tovább küldik a gyermeket a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottsághoz.