A mozgáskorlátozottság értelmezése
Gyógypedagógiai értelemben: „mozgáskorlátozott az, aki a tartó vagy/és mozgató szervrendszer sérülése vagy hiánya következtében, a fizikai teljesítőképesség megváltozása miatt az életkori tevékenység végzésében maradandóan korlátozott, személyiségfejlesztése, nevelése átmenetileg vagy tartósan speciális feltételeket, eljárásokat igényel”[1] A mozgáskorlátozottság gyógypedagógiai megközelítése tehát a személyiség egészére ható következményeit veszi figyelembe.
„A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermeknél a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn, melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a szocializáció. A különleges gondozási igényt meghatározza a károsodás keletkezésének ideje, formája, mértéke és területe.”[2]
Míg a mozgáskorlátozottság maradandó állapot, amit nem lehet megszüntetni, csak fejleszteni, addig a mozgásszervi megbetegedés (pl. ízületi gyulladás, végtagtörések stb.) átmeneti állapot. Ebben az esetben nem beszélünk mozgáskorlátozottságról. Enyhe strukturális elváltozás (pl. lúdtalp, gerincferdülés, „X” vagy „O” láb sem tartozik a mozgáskorlátozottság fogalomkörébe, mert az elváltozás nem akadályozza tartósan a személyt a tevékenységek végzésében.[3]
[1] Bernolák Béláné (2001, szerk.): Együtt a többiekkel – egy-másért. Bicebóca Alapítvány, Budapest.
[2] 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelete a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról
[3] Bernolák Béláné (2006): Ajánlások mozgáskorlátozott gyermekek kompetencia alapú fejlesztéséhez. Sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht., Budapest.