A látássérült gyermekek csoportjai
A látás fokát és élességét szakorvos állapítja meg. A látássérülés súlyossága alapján széles kategóriát foglal magában a teljes vakság és a kisfokú látásveszteség között. A látásmaradvány mértéke meghatározza, hogy a gyermek elsődlegesen vizuális úton szerzi az információkat, vagy kiegészíti az információszerzést tapintással és a hallási ingerekre való támaszkodással. Ez utóbbi az aliglátókra jellemző.
- Vakok, akik még a fényt sem érzékelik. A vak gyermekekre a tapintó-halló életmód jellemző. A látóképesség hiánya nagymértékben korlátozza a közvetlen ismeretszerzést. A képzetek és fogalmak tartalma eltér a látókétól. Mozgáslehetőségük korlátozott, sztereotíp mozgások alakulhatnak ki. Az olvasás és írás elsajátításához a Braille-jelrendszer használata szükséges.
- Aliglátók: A nagyfokú látószűkület akadályozza a vizuális megismerést.
Fényérzékelők: Fény irányának megállapítására képesek. A vakos technikák alkalmazása jellemző. A csekély látásmaradvány nagy segítséget nyújt a közlekedésben, tájékozódásban.
Nagytárgylátók: A mozgó, háttérből kiemelkedő nagyobb objektumokat észreveszik. Különleges optikai és/vagy elektronikus eszközökkel képesek a síkírás olvasásra, de a legtöbbjük Braille-olvasó, látásmaradványukat a mindennapi életben fel tudják használni.
Ujjolvasók: Két méteren belül képesek megszámolni a feltartott kéz ujjait. Látásmaradványuk elegendő a síkírás optikai vagy elektronikus eszközökkel történő olvasásához.
- Gyengénlátók: A látás marad a vezető érzékelési csatorna. A gyengénlátó gyermekek főleg a látásra támaszkodnak. Látásveszteségük nagyfokú, de látó-típusú életmódot folytatnak. Segítségre elsősorban a képességek kibontakoztatásában szorulnak. Nevelésük és oktatásuk során a látás maximális kihasználtságára kell törekedni. A látássérült gyermekek életvitelét, tevékenységét jelentősen korlátozza a csökkent látásteljesítmény. A nagyobb térben való tájékozódást, közlekedést meghatározza, hogy milyen a gyermekek távoli vízusa, valamint hogy egy vagy két szemmel látnak-e. A gyermekek játékát befolyásolja, hogy látnak-e közelre, valamint hogy mi jellemzi a színlátásukat.
A csoportok elválasztására szolgáló kritériumok országonként eltérő. A modern szemlélet szerint ezek a kategóriák nehezen különíthetők el, mivel a látássérültek látásteljesítményét a vizuális funkciók és funkcionális területek alapján lehet megítélni, amely egyéni eltéréseket mutathat a körülmények, feladat jellege és a személy aktuális állapota szerint. Valakinek például a nappali fényben való közlekedés nem okoz problémát, ugyanakkor sötétedéskor vagy rossz megvilágításban a tájékozódáshoz és közlekedéshez vak. Ezért egyik kategóriába sem sorolható.
Hazánkban gyengénlátónak tekintjük azokat a látássérülteket, akiknek a jobban látó szemén a szemüveggel javított látás a teljes látásnak 10-33 %-a (Vízusuk 0,1-0,33); aliglátók az ez alatti vízusúak (Vízusuk ˂ 0,1) és vakok (Vízusuk 0) azok, akiknek nincs fényérzésük.