A magatartászavar értelmezése
A pszichés fejlődés zavarait a különböző súlyosságú és komplexitású részképesség zavarok, vagy azok halmozott előfordulása jellemzik, melyek nehezítik az ismeretelsajátítást, a tanulást, az önirányítás képességeinek fejlődését. A problémák jelentős részét az érzelmi és viselkedészavarok teszik ki.
A magatartászavarokat mutató gyermekek körének meghatározása nehéz, mivel a jelenség leírásában, a definíciókban különböző álláspontok léteznek a szakemberek között. Az elnevezések köre is szerteágazó, sokrétű. A szakirodalmakban találkozhatunk a magatartászavar megjelölés mellett a beilleszkedési zavar, alkalmazkodási zavar, nehezen nevelhető gyermek, viselkedészavar, szociális inadaptáció stb. elnevezésekkel.
Magatartászavar: „Visszatérő és tartós disszociális, agresszív, vagy dacos magatartás. A viselkedés a kornak megfelelő szociális elvárások durva áthágásához vezet, sokkal súlyosabb mértékben, mint egy hagyományos gyerekcsíny vagy serdülő kori lázadás.”[1]
A magatartászavar speciális gyűjtőfogalom, ami magában foglalja azokat a viselkedésbeli formákat, amelyek az átlagostól való jelentős eltérést mutatnak.
A magatartási zavarok kialakulását kiváltó főbb okok
A magatartászavarok hátterében általában nem egy, hanem több egymással szorosan összefüggő személyi és környezeti tényező áll.
- Genetikai tényezők
- Biokémiai tényezők
- Kóros aktivitászavar és/vagy figyelemzavar
- Az idegrendszer részleges érési zavara vagy éretlensége
- Szociális, környezeti tényezők
[1] WHO által kiadott Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO-10) definíciója, amit a legszélesebb körben alkalmaznak a problémás magatartás értelmezésére.