Az óvodapedagógus feladata a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelésében
A mozgáskorlátozott gyermekek legfontosabb jellemzői
A mozgáskorlátozott gyermekeket nehéz egységesen jellemezni, mivel egyénenként eltérő a károsodás helye, ideje és kiterjedtsége, és ennek következtében az egyéni teljesítményben nagy különbségeket mutatnak.
- A mozgáskorlátozottság összetett fejlődésbeli hátrányt jelent.
- A mozgásfejlődés lehet megkésett és akadályozott.
- A mozgáskorlátozottság negatív hatással lehet az intelligencia fejlődésére a külvilágról való aktív, személyes tapasztalatszerzés akadályozottsága miatt.
- A mozgáskorlátozott gyermek a sikertelen próbálkozások következtében átélt kudarcok miatt passzívvá válhat, érdeklődése csökkenhet.
- A hiányos mozgásos aktivitás miatt akadályozottá válhat a külvilág téri tulajdonságainak megismerése és az érzékszervi tapasztalatszerzés.
- A mozgáskorlátozottsághoz a központi idegrendszert ért károsodások miatt gyakran társul kommunikációs zavar, esetleg beszédképtelenség.
- Az agysérültekre jellemző, hogy a különböző területeken eltérő teljesítményt produkálhatnak. Gyakran motiválatlanok, figyelmüket nehezen tudják összpontosítani. Emlékezetükre jellemző, hogy könnyebben megjegyzik a konkrét tevékenységhez köthető, érzelmileg is megerősített ismereteket.
- A mozgáskorlátozottsághoz társulhat emocionális zavar és szocializációs akadályozottság is.
- A motoros és egyéb szenzoros funkciók fejlődésének akadályozottsága miatt a mozgáskorlátozott gyermek számára a világ megismerésének lehetősége korlátozottá válik.
- A központi idegrendszeri sérült gyermekekre általában hosszabb reakcióidő és pszichés fáradtság jellemző. Teljesítményük nem egyenletes, gyakran függ az aktuális mozgásállapotuktól.
- Az agyi eredetű mozgászavarhoz nagyobb valószínűséggel társulhatnak más fogyatékosságok is, így például értelmi képességek eltérése, beszédzavar, beszédképtelenség, érzékszervi fogyatékosság, viselkedészavar.