3. lecke Az elméleti és gyakorlati képzés kapcsolódási pontjai

Tartalom

Az elméleti és gyakorlati képzés kapcsolódási pontjai az első évfolyamon. Az elméleti és gyakorlati képzés kapcsolódási pontjai az második évfolyamon. Az elméleti és gyakorlati képzés kapcsolódási pontjai a harmadik évfolyamon. Az elméleti és gyakorlati képzés kapcsolódási pontjai az negyedik évfolyamon.

Kulcsszavak: képzés, kurzus, gyakorlati kurzus, terepgyakorlat, tananyag

Tananyag

A szakirodalomban számos megközelítést olvashatunk a képzés és gyakorlat kapcsolódási pontjairól. Szabó Gáborné (2006) a pedagógusképzés gyakorlatait a felsőoktatás és közoktatás érintkezésének és kooperációjának klasszikus terepének tekinti.

 „A gyógypedagógus-képzés sikerességének egyik alapkérdése, hogy miképpen jelenik meg benne az elmélet és a gyakorlat aránya, érvényesül-e a képzés tulajdonképpeni célját meghatározó gyakorlati orientáció. Mindkét összetevője fontos szerepet tölt be a jelölt munkájában, az elmélet és a gyakorlat kiegészítik egymást” (Máténé, 2011).

„A képzés célja olyan gyógypedagógusok képzése, akik a gyógypedagógia és a határtudományai korszerű elméleti és módszertani ismereteinek, a gyógypedagógiai tevékenységekhez szükséges képességeknek, valamint a szakterületi és gyakorlati ismereteknek a birtokában képesek segítséget nyújtani a fogyatékos, sérült, akadályozott gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek képességeik fejlesztéséhez, funkciózavaraik (kognitív, szociális, szomatikus, érzékelési, észlelési stb.) korrekciójához, illetve kompenzálásához, életviteli nehézségeik kezeléséhez, rehabilitációjukhoz, valamint környezetük rendezéséhez, társadalmi integrációjukhoz. Képesek továbbá választott szakirányukon a különböző fogyatékos, sérült, akadályozott népességcsoportok szakszerű segítésére, gyógypedagógiai fejlesztésére, nevelésére, oktatására, habilitációjára és rehabilitációjára” (15/2006. (IV. 3.) OM rendelet).

A gyógypedagógus képzés elméleti és gyakorlati képzésének tartalmát az Képzési és kimeneti követelményeknek megfelelően elkészített Akkreditációs anyag határozza meg.

Az egyetem oktatásszervezői a Tantervi háló alapján állítják össze az órarendeket. A hallgatók az első évfolyamon általános pedagógiai, gyógypedagógiai kurzusok kapcsán szereznek alapozó szakmai ismereteket. A hallgatók az első évfolyam végén választanak két szakirányt, melynek speciális ismereteit a második évfolyamtól folyamatosan sajátítják el.

A hallgatók a második szemeszterben Partnerintézményeinkben hospitálnak, mely gyakorlat célja a szakirány választáshoz szükséges információk gazdagítása gyakorlati tapasztalatszerzéssel. Tanulmányaik második évfolyamán terepgyakorlatokon nem vesznek részt a hallgatók. A szakirány specifikus terepgyakorlatok egymásra épülve és a tantervi hálóban meghatározott egyéb feltételek teljesítésével az utolsó négy szemesztert ívelik át.

A köznyelvben szakmai gyakorlat alatt kizárólag a Partnerintézmények falai között zajló terepgyakorlatot érjük. Azonban „a szakmai gyakorlat részét képezik a szakirányhoz kapcsolódó hallgatói hospitálások, az egyéni és kiscsoportos gyakorlatok, az önismereti, kommunikációs, fejlesztő tréningek, a gyakorlatorientált stúdiumok keretében végzett gyakorlatok, továbbá az összefüggő szakmai gyakorlat. Az összefüggő szakmai gyakorlat előfeltétele a gyógypedagógiai alapképzési szak - a szakdolgozaton és záróvizsgán kívüli - minden követelményének teljesítése, az ezek teljesítéséhez szükséges kreditek összegyűjtése” (15/2006. (IV. 3.) OM rendelet).

Fontos, hogy hallgatóink az elméleti képzésben megszerzett tudásukra alapozva és szakirányon belüli érdeklődési körüket figyelembe véve válasszák ki a terepgyakorlatuk helyszínét.