5.1. A gyakorlatok célja és feladatai

A logopédiai terepgyakorlatok célja, hogy a hallgató ismerje meg a logopédiai tervezés helyi dokumentumait, gyűjtsön tapasztalatokat a logopédiai team együttműködéséről, a szülőkkel és egyéb szakemberekkel való kapcsolattartás és együttműködés lehetőségeiről és módjáról. Legyen képes a sikeres kommunikációra a kliensekkel, a gyakorlatvezetővel, hallgatótársaival és a gyakorlat többi résztvevőjével. A hallgató szerezzen ismeretet a logopédiai órák tervezésében, szervezésében, levezetésében, szakszerű elemzésében. Az elméleti képzés során szerzett módszertani ismereteit adekvátan alkalmazza a tervezés és tanítás során.

Bővítse ismereteit a beszédhibás gyermek/kliens személyre szabott fejlesztéséről, legyen képes a beszédhibás gyermek/kliens személyiségének sokoldalú, differenciált megismerésére. Ismerje meg és alkalmazza a logopédiai tervezés dokumentumait (tanítási tervezet, pedagógiai jellemzés), továbbá az intézmény diagnosztikai eljárásait, a szűrések helyi jellemzőit és menetét. Legyen képes szemléletes és hatékony logopédiai eszközök készítésére. Legyen képes a gyógypedagógiai, logopédiai terminológia szakszerű alkalmazására a gyakorlat írásbeli feladataiban és a konzultációk során. Fogadja el a másságot, erősödjön a toleranciaképessége.

Az elméleti és gyakorlati tanegységek során elsajátított ismeretek és képességek integrált, intenzív gyakorlati alkalmazása történik a gyógypedagógiai, logopédiai folyamatban, ennek révén a gyógypedagógus pályához szükséges gyakorlati kompetenciák sikeres kialakítása mentori irányítással. 

Fő szempontja az ismeretek és képességek szintetizálása, a széleskörű logopédiai tapasztalatszerzés úgy, hogy a gyógypedagógus jelöltek fokozatosan bekapcsolódnak a partnerintézmények mindennapi életébe. A helyi intézményi lehetőségeket és feladatokat figyelembe véve egyre nagyobb önállósággal végzik a korszerű gyógypedagógiai szemléletnek megfelelő tevékenységeket a gyakorlatvezető gyógypedagógus szakmai útmutatásai alapján (Máténé, 2015 alapján).

Megfigyelhető a „a pályamotiváció folyamatos erősödése, a pályaszocializációs folyamatban nyomon követhető a konkrétabban körvonalazott pályakép és hivatásérzet. […] A terepgyakorlatok folyamatos, nagy ívű fejlődésre adnak lehetőséget a személyes és szakmai kompetenciák széles körében” (Máténé, 2015).