A gazdasági szféra és a sport
A fejlettebb gazdaság, több megtermelt érték, a magasabb jövedelmek befolyásolják a sportolásra fordított összegeket. Európa országai ma fogyasztási kiadásaik átlagosan 2 %-át költik sportra (pl. sportszervásárlások, klubtagsági díjak, pályabérletek). Sajnos a hazai arány ennek mindössze egytized része! A sportra fordított összeg természetszerűleg kapcsolatban áll a sportolásra szánt idővel is.
Bernard és Busse (2004) pozitív kapcsolatot talált a bruttó nemzeti jövedelem (GNI), a bruttó hazai termék (GDP) és az élsport eredményessége között. Szerintük ezek a gazdasági mutatók jó előrejelzői lehetnek például egy nemzet olimpiai szereplésének. Ha egy ország megduplázza a GDP-jét, akkor kb. 1-1,5%-kal több éremre számíthat (a kapcsolat tehát nem lineáris!).
A sportba fektetett tőke tehát az olimpiai érmek számában is kamatozik. A második világháborút követően szinte minden ország, mely olimpiai érmet nyert, sokat áldozott a sportra (Nevill, A. M. és mtsai 2009). Ugyanakkor kézenfekvő, hogy magasabb GDP esetén, több állami pénz kerül az élsportba, hiszen az nagyban függ a pénzügyi-szervezeti viszonyoktól és az anyagi erőforrások allokációjától, ami leginkább a központi kormányzatok sportpolitikájának függvénye.
A sportéletben valójában akkor kerültek előtérbe a gazdasági kérdések, amikor a különféle versenyrendszerek megjelenésével a teljesítményfokozás egyes gazdasági csoportok érdekévé vált. Az amatőrizmust felváltotta a profizmus, melyben a sporttevékenység, de maga a sportoló is a gazdasági élet része lett (Bánhidi M. 2011). Ugyanakkor például a sportszerek gyártásából és eladásából azok a sportágak és a hozzájuk kapcsolódó gazdasági szereplők profitálhatnak legtöbbet, melyek az él- és tömegsport űzésére egyaránt alkalmasak (pl. futás, kerékpározás, labdarúgás, síelés). A sportboltok és -áruházak egyre bővülő kínálattal várják a sportolni vágyókat (pl. márkás és divatos funkcionális sportruházat, sportszerek).
A versenyrendezés ugyancsak komoly gazdasági vállalkozássá alakult át. A rangos elitversenyek (pl. Tour de France, Bajnokok Ligája, Grand Slam tornák, olimpiák) és azok a nagy tömegversenyek, ahol élversenyzők és amatőrök együtt állnak rajthoz (pl. Hawaii Ironman, New York City Marathon, északi sífutó versenyek) a média kitüntetett figyelmének köszönhetően busás hasznot hozó gazdasági akciókká lettek. A sport célú turizmus fellendülése pedig növekvő térbeli mozgást, kapcsolatokat és interakciókat generál. Bővebben: http://www.jgypk.u-szeged.hu/tamop13e/tananyag_html/tananyag_reki_1/iii_sportturizmus__dr_gyri_ferenc.html
A sport tehát napjainkban már messze nem csak kulturált időtöltés, önmegvalósítás, az identitás, vagy az önkifejezés eszköze. Fontos szegmense a gazdasági életnek, szolgáltatásaival és azzal, hogy egészen elképesztő méretű ipar épül rá, részt vesz a GDP előállításában, s ezer szállal kapcsolódik a globális gazdasághoz. Általánosságban megállapítható, hogy az élsport a rajongókból húz hasznot, a szabadidősportban pedig a résztvevők jelentenek potenciális piacot. A sportföldrajzot természetszerűleg érdeklik mindazok a térbeli „történések", melyek a sportélet és a gazdaság szereplői között kialakulnak.