Anaerob kapacitás becslése
Laboratóriumi körülmények és teljesítménydiagnosztikai mérőműszerek hiányában azonban megbecsülhetjük az anaerob kapacitás értékét. Ehhez a felugrás tesztet, azaz a súlypontemelkedés mérését használhatjuk. A függőleges ugrás teszt hasznos módszer a robbanékonyság vizsgálatára, ahol az ugráshoz kifejtett erő nagyságából következtethetünk a sportoló fejlődésére, az alkalmazott edzésprogram hatékonyságára. A függőleges súlypontemelkedés felmért adatait a Sayers és munkatársai által kidolgozott egyenletbe illeszthetjük (Sayers és munkatársai, 1999.)
PAPW= (60,7 x VJcm) + (45,3 x BWkg) - 2055
PAPW: anaerob csúcsteljesítmény wattban (peak anaerobic power)
VJcm: függőleges ugrás magassága centiméterben (vertical jump)
BWkg: testtömeg kilogrammban kifejezve (body weight)
Mérési protokoll:
- A mérés első lépéseként meg kell határozni a vizsgált személy maximális nyugalmi érintési magasságát a súlypontemelkedés mérőn, melyet oldalra fordulva a karját a legmagasabb pontig emelve, lábát a talajon tartva olvashatjuk le.
Ezt követően 90°- os térdhajlítással kell maximális erőkifejtéssel járó függőleges felugrást végrehajtani és leolvasható a maximális érintési magasság. (Érdemes háromszor megismételni a felugrást és a legjobb eredménnyel dolgozni tovább.)
https://www.youtube.com/watch?v=0eNvh39Pi2Y
- A felugrást követő maximális érintési magasságból vonjuk ki a maximális nyugalmi érintési magasságot és megkapjuk a tényleges emelkedési magasságot.
- Mérjük meg a tesztalany testsúlyát.
- Végül helyettesítsük be a mért adatokat a képletbe.
Az így kapott abszolút eredményt a testsúly arányában kifejezve megkapjuk a relatív maximális anaerob erőt (W/kg).
Az anaerob küszöb meghatározásának nem invazív módja a Conconi-teszt, amely számítógép kompatibilis pulzusmérő óra segítségével, terhelés alatt a pulzusvonal alapján értékel és ezzel az edzési programhoz szükséges adatokat szolgáltat. Elve, hogy az erőkifejtés intenzitása és a pulzusszám emelkedése között mind az aerob, mind az anaerob tartományban lineáris összefüggés van, de nem azonos mértékben (Pavlik 2013). A pulzus kezdetben a terhelés növelésével lineárisan, egyenletesen növekszik, majd lesz egy pont, ami felett a pulzus kevésbé növekszik, azaz a görbe ellaposodik ez az úgynevezett "elhajlási pont", az anaerob küszöb.